Gyerekkorunk óta belénk rögződött, hogy az Én elmentem a vásárba kezdetű népdalban a tyúk azt mondja, hogy kitrákotty, a disznó, hogy rör, röf, röf, a lúd pedig, hogy gigágá. Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy az általános iskolák másodikos énekes könyvében ezek helyett kotty, riferá és giagó található.
Olvasónk nem értette, hogy az új énekkönyvben miért nem „magyarul beszélnek” az állatok. Utánanéztünk, hogy az ismertebb változat Vikár Béla, az utóbbi Bartók Béla gyűjtéséből való. Hat másodikos tankönyv is íródott, ezek közül csak egyben van a bartóki változat. A most engedélyezett két énektan-könyvben az ismertebb, vikári található.
Megkérdeztük Sebő Ferenc Kossuth-díjas előadóművész-népzene kutatót, hogy mi a véleménye a bartóki változat szerepeltetéséről. – A magyar nóta az, aminek a szövege nem változik. A népzenében gyakran vannak szövegi változatok egy-egy ismert dallamra. Ha én szerkesztenék énekes tankönyvet, valószínű, hogy a legismertebb változatot használnám. Ez nem zárja ki a kevésbé ismeretek közreadását sem, de fontos megjelölni a gyűjtő nevét és a gyűjtés helyét, és legyen a pedagógus felelőssége, hogy melyiket tanítja.
