Műsorának hatására már most többtucatnyian jelentkeztek egészségügyi szűrővizsgálatokra. A doktor örül, ha sikerül az embereket az egészségmegőrzés útjára terelni. Már mikrofonnal a kezében is otthonosan mozog, de elárulta: ez csak a látszat. Egyelőre még barátkozik a kamerákkal, az ismertséggel és az ebből fakadó pluszfeladatokkal.
Mikor és hogyan érintette meg a televíziózás szele?
Az első talán egy évekkel ezelőtti szépségkirálynő-választás volt, ahol a lányoknak én segítettem a fogyókúrában. Akkoriban ugyanis testsúly-koordinálással, túlsúlyos emberek fogyasztásával foglalkoztam, és tanácsadóként elhívtak a versenyre. Ez talán nyolc-tíz éve lehetett, de
már én sem tudom pontosan. Különböző műsorokban is szerepeltem, gyakorta hívtak szakértőnek, ha a fogyókúra volt az adott téma.
Szakértőként jól vizsgázott a kamerák kereszttüzében, így ön kezdhette meg nyilvános rendelését az RTL Klub képernyőjén.
Igen, de dilemmáztam. Tavasszal már volt egy gondolat, hogy ezt az amerikai műsort hazánkban is meg kellene csinálni. Gondoltak rám, szóba kerültem, de mivel ez egy teljesen új helyzet, akkor még nem igazán tudtam, hogy akarjam én ezt vagy sem. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit nyerhetek, és mit veszíthetek ezzel. Volt egy válogatás, ahol megfeleltem, és végül elvállaltam a feladatot.
Ezek szerint megkapta a választ?
Tulajdonképpen igen. Orvosként a nyilvánosság nagyon furcsa, nincs rutinom abban, hogyan kezeljem a médiát, és nem látom tisztán a jövő alakulását, de egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. Az viszont mindenképpen pozitív, hogy már érkeznek a visszajelzések, hogy az emberek elmennek szűrővizsgálatokra. A panaszaikat komolyabban véve hajlandók orvoshoz fordulni, illetve lépéseket tenni az egészségük megóvása érdekében.
Nagymértékben változott az élete, mióta a praxisát egy rendelőből a stúdióba helyezte át?
Radikálisan. Eddig volt egy saját, jól kialakított, fix ritmusa az életemnek. Ez most megszűnt. Rengeteget forgatunk a stábbal, és a szabadidőmben nagyon sokat tanulok, készülök a forgatásokra. Az orvostudomány nagyon széles, nem vagyok minden szakterületen jártas, de muszáj felkészültnek lennem az adásokban mindamellett, hogy természetesen szakértőket is hívunk.
Hazánk az elhízott nemzetek közé tartozik. Ön fogyókúra-szakértőként sokaknak segített a túlsúlyuk leadásában. Áruja el: miért vagyunk mi magyarok ennyire zsírpárnásak?
Az emberek sok esetben nem tudnak mit kezdeni a civilizációval. Ránk szakad a jólét, gyakorlatilag bármit megvehetünk magunknak. Már nem számít, hogy tél van vagy nyár, az üzletek polcai roskadoznak az élelmiszerek alatt. Azt kellene megtanulni, hogy attól, mert valami elérhető, még nem kell feltétlenül megvenni, illetve válasszunk tudatosan. A mozgás pedig ugyanúgy alapja az egészséges életmódnak, mint a helyes táplálkozás.
A fogyási kudarcokat hol lehet nyakon csípni?
Úgy gondolom, sokakból hiányzik az öngondoskodó magatartás, egyszerűen nincs benne a köztudatban. A legtöbben azt hiszik, hogy a problémáikat majd megoldja valaki más, és nem igazán foglalkoznak az egészségükkel. Képesek afelé hajlani, hogy az egészségüknek az orvos a letéteményese. Táplálkozhatnak felelőtlenül, folytathatnak mozgásszegény életmódot, nem lényeg, majd az orvos meggyógyítja a bajaikat. Ez a legnagyobb hiba.
Létezik tuti fogyókúrarecept?
Nem, tuti elhatározás van. Nem hiszek a különböző trendi fogyókúrákban, én az akaratban hiszek. El kell határozni, és meg kell csinálni. Egészségesen élni egy életforma. Egy sikeres fogyókúrára legalább annyi időt kellene szánni, mint mondjuk a nyelvtanulásra. Két év. Tudom, nehéz megállni, hogy egy családi ebéden ne nyúljunk a második meggyes pite után, de ezek az apró döntések az alapjai mindennek. A divatos fogyókúrákkal pillanatnyi sikereket lehet elérni, a kilók azonban visszakúsznak az emberre. Fejben kell meghozni a döntést és egy új életmódot kialakítani.
A nők, a férfiak, a fiatalok vagy az idősebbek hajlamosak inkább a hízásra?
Vegyes. Sajnos hízik az egész magyar lakosság. Furcsa, hogy Ausztriában, ami tényleg nincs messze tőlünk, egy hetvenéves ember is eljár nordicolni (síbottal gyaloglás). Figyel a táplálkozására, míg mi, pár kilométerre tőlük, fehér kenyeret és vattacukrot eszünk. A gyerekek helyzete pedig aggasztó. Sokan már kiskorukban túlsúlyosak lesznek, és ezért gyakran a szüleik a felelősek.
Mikor jön el az a pont, mikor nincs tovább? Az az ördögi kör, mikor a mozgás már szinte megoldhatatlan, enni pedig muszáj?
Tény, hogy minél kövérebb valaki, annál kevésbé motivált a mozgás irányában. Az a tapasztalatom, hogy az elhatározás a legtöbbször egy pofonnal érkezik, például egy súlyos betegség képében. Ha az ember pofont kap, elgondolkozik, magába néz. Jó lenne, ha tudatosítanák önmagukban, hogy sokkal célszerűbb előrelátónak lenni, mint aztán küzdeni az egészségért és betegállományban, a munkából kiesve várni a gyógyulásra.
Ön bort iszik és vizet prédikál, vagy a saját életét is az egészséges életmódnak szenteli alá?
Nálam kardinális kérdés az odafigyelés. Körültekintően táplálkozom, és sokat sportolok. Szeretek vitorlázni, túrázni, futni, tornázni vagy csak egyszerűen élvezni a friss levegőt. A családomat is erre ösztönzöm.
Apropó, család. Két kislány édesapja. A gyerekek hogyan fogadták, hogy az apukájuk tévédoktor lett?
A nagyobbik lányom tizenhárom éves. Ő már büszke, érzékeli a körülöttünk lévő változásokat, de a hatéves
lányomnak egyelőre nem jelent semmit, ha apát látja a televízióban. Nem akarom őket belerángatni a szereplésekbe, így beszélni sem nagyon szeretnék róluk.
Mégis, a lányok anyukájáról mit tudhatunk? Dr. Tóth jelenleg házas ember?
Orvosi titok, de igen…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
