Regényt akar írni Szarkavár egykori urairól

Kaposújlak határában egy dombon áll a szarkavári kastély. Sokáig még a helyiek sem tudták, kik építették, pedig az épület egy híres grófi család múltját őrzi. Nemes Gabriella gondolt egyet, és nyomozásba kezdett, hogy kiderítse a kastély történetét. Amikor belevágott, ő maga sem hitte, hogy ettől megváltozik az élete.

– Történelem szakra jártam a Pécsi Egyetemen, és ezt választottam a szakdolgozatom témájául. Mivel itt élek, érdekelt az egykori Somssich család története, és hogy miért van a kastély mellett egy mauzóleum. Egy ideig reménytelennek tűnt a keresés, mert semmilyen anyagot nem találtam – idézi fel Gabriella.

Az első reménysugár az volt, amikor az interneten megtalálta Somssich Márkot, a család Düsseldorfban élő leszármazottját. Ő javasolta, hogy keresse fel a Brüsszelben élő, idős Somssich Pongráczot, Szarkavár utolsó grófját.

– Levelet írtam neki, és izgatottan vártam a választ, ami egy napon meg is érkezett. A gróf először bizalmatlan volt velem, mégiscsak elűzték in­nen a családját. 24 éves volt, amikor lovas szekéren, mindenüket hátrahagyva el kellett hagyniuk a hazájukat – mondja az asszony.

Gabriella akkoriban postásként dolgozott, és miközben vitte a nyugdíjakat, izgatottan faggatták a falubeliek, hol tart a nyomozás. Érdekelni kezdte őket is a kastélyuk múltja.

A fiatal nő négy éven át levelezett a gróffal, előfordult, hogy hetente két alkalommal írtak egymásnak. Néhány próbatételt is ki kellett állnia, hogy kiérdemelje a bizalmát. Például elküldték a mauzóleumot felújító építészhez is, akit aztán a gróf részletesen kifaggatott a fiatal történészről, és egy grafológus is elemezte az írását a tudta nélkül.

– Idővel egyre több fotót, történetet küldött, és a bizalmasa lettem. Velem tudta megosztani az emlékeit, én voltam az egyetlen élő kapcsolata a hazájához. Mély barátság alakult ki közöttünk. Kétszer is meghívott vendégségbe magához, személyesen adtam át neki a szakdolgozatom díszkötésű példányát – teszi hozzá Gabriella.

Egy napon fontos csomagot kapott Belgiumból. Mint kiderült: a gróf 1944 és 46 között naplót vezetett, amiben óráról órára leírta a vele és a körülötte történteket. Mindezt rábízta.

– Ennek alapján irodalmi értékű regényt szeretnék írni, ami segítene méltóbban megtartani az embe­rek emlékezetében a Somssich családot – határozta el.

Azóta az egész világból érkeznek leszármazottak, és felkeresik, ő pedig tovább őrzi a grófi család törté­netét.

Afrikában is élt

Somssich Pongrácz gróf Szarkavár utolsó grófja. 1944-ben, 24 évesen családjával együtt elmenekült Magyarországról. Belgiumban telepedett le, és trópusi agrármérnöki diplomát szerzett. 1948-tól Afrikában élt, nagy vadász volt. Erről az időszakról könyvet is írt Húsz év Afrika szívében címmel. Tavaly hunyt el Belgiumban egy idősek otthonában. Három fia született: István az Európai Parlamentben tevékenykedik, Gábor Spanyolországban élő híres építész, aki olimpiai csarnokot is tervezett, Kristóf pedig egy ­brüsszeli bankban dolgozik. Mindhárom unokája lány, fiúörökös, aki továbbvinné a nevét, nincs.

Internálótábor is volt a kastélyban

A szarkavári kastélyt 1832-ben a Somssich család építtette. A területen 1944-ig lakott a grófi család. Utána az oroszok internálótábort alakítottak ki, és embereket kínoztak benne. Később a gödöllői mesterséges megtermékenyítő központ állomása lett. 2002 óta szállóként üzemel.