Egy egész szovjet település áll üresen Szentkirályszabadján a kilencvenes évek óta. Hátborzongatóak a kihalt panelsorok, az elhagyott iskolák, a színház, sokan Csernobilhoz vagy Pripjatyhoz hasonlítják. Egy magyar fotós bemerészkedett, hogy megörökítse, mielőtt végképp az enyészeté lesz.
Akár katasztrófafilm helyszínéül is szolgálhat Szentkirályszabadja. A kisváros a hatvanas években épült a szovjet katonák számára. Luxustérségnek számított: mozi, színház, panelsorok, iskolák alkották a katonanegyedet.
A rendszerváltás után a szovjetek kivonultak. Az egykor pezsgő település elcsendesedett: az utolsó katona is hazament, házaiban, intézményeiben pedig megállt az idő. A mai napig úgy áll, ahogyan a katonák és családjaik otthagyták.
– Korábban már hallottam erről a helyről. Bemehet bárki, aki akar, nincs lezárva – mesélte a Borsnak Mervai Márk fotós, aki a helyről fotósorozatot készített.
– Elképesztő látvány: a helyet mintha mindenki sietősen hagyta volna el, az értékesebb holmikat vagy magukkal vitték vagy utólag rabolták el, de a mindennapi élet nyomai, az értéktelen holmik úgy maradtak, ahogyan akkor hagyták: a falon gyermekrajzok, cirill feliratok, a földön pedig eldobált korabeli újságok láthatók.
A fotós semmihez nem nyúlt, a titokzatos szellemvárost úgy akarta megörökíteni, ahogyan találta. Hihetetlen érzés volt számára egy halott városban sétálni, ahol látszanak az elmúlt élet nyomai. Még szeretne visszatérni.
– Az egyik panelbe nem tudtam bemenni, mert elárasztották a hangyák, de mindenképpen jó lenne onnan is fotózni. Ezen kívül áll itt egy, a telephez tartozó helikopterbázis, oda is szeretnék bejutni – sorolja terveit.
