Felmérés: munkával telik a szabad szombat

Nyitrai Judit egy vegyesboltban eladó, a párja egy futárcégnél dolgozik. Számukra az, hogy a hét végén is dolgoznak, teljesen természetes. – Kéthetenként dolgozom szombaton és vasárnap, váltjuk egymást a kolléganőmmel. Mivel lottót is árulunk, ez elkerülhetetlen. Előfordul, hogy ilyenkor nagyobb a forgalom, mint hétköznap, kár volna zárva tartani – vélekedik. Gorodi Attilának sörözője van.

– Természetesen hét végén is nyitva vagyunk. Én vasárnap mindig dolgozom, akár 14 órát is, de egyébként is annyit, amennyit bírok. A muszáj nagy úr – mondja a vendég-látós. – Ha csak
húszezer forint haszon van, azt is meg kell fogni. A család nem örül, de hát ebből élünk.
Munkatársa, Gáspár Orsi legalább pontosan tudja, mennyit ér a hétvégi munkája.
– Aki szombaton dolgozik, az dupla pénzt vagy pluszpihenőnapot kap. Minden második szombaton négy órát vagyok bent, az a 4000 forint kell a villanyszámlához.

A munkavállalók 10,3 százaléka rendszeresen, 29,4 százaléka alkalmanként dolgozott szombatonként 2013-ban, 7,5 százalékuk minden vasárnap dolgozott, 18,1 százalékuk pedig időnként. Az elmúlt években minden hét végi foglalkoztatási mutató emelkedett, különösen a férfiaké. Vannak ágazatok, ahol a munkavégzés értelemszerűen folyamatos, például az egészségügy és a folytonosan működő ipari üzemek. Az elmúlt évtizedekben azonban számos olyan változás történt, ami növelte a szombati és a vasárnapi munkaórák számát, egyre több üzlet és szolgáltató alkalmazkodik a vásárlói, fogyasztói szokásokhoz. A szabadidős tevékenységek kiszolgálása, az őrzés-védelem is egyre több embernek ad munkát. S akkor még nem beszéltünk azokról, akik nem alkalmazottként, hanem a sajátjukban vagy feketén dolgoznak hét végén: a vendéglátósokról, a háztájiban tevékenykedőkről, a kis üzletek, a dohányboltok üzemeltetőiről. Úgy tűnik, nem csak a napi munkaidőt illetően felejthetjük el a nyolcórás munkarendet, de a szabad szombat is megint a múlté.