Mimike ötéves korában tanult meg úszni, azóta jár az akkor megnyitott hódmezővásárhelyi strandra. Immár 85 esztendeje. Csánky Lászlóné Mimike a fürdő szerelmese, de mély vízbe már nem merészkedik.
A strandra megyünk? – kérdeznie sem kellene az úti célt a házhoz rendelt hódmezővásárhelyi taxisnak Csánky Lászlóné Mimikétől. A 90 éves nyugdíjas tanítónőnél csupán öt évvel fiatalabb a vásárhelyi fürdő, ami 1929-ben nyitotta meg kapuit.
– Akkor kezdtem el lejárni, amikor a korábbi fürdőben gyerekként megtanultam úszni. Ez a Tóalj utcán volt, a jelenlegi benzinkút helyén. Ott még külön fürödtek a nők és a férfiak. A bejáraton sem együtt mentünk be, nem is láttuk egymást. Vigyáztak az erkölcseinkre – mesélte mosolyogva az idős asszony.
Zárdában tanult, az egyik osztálytársa oktatta mellúszásra. Az úszógumit még nem ismerték, ezért a nagynénje párnatokból, cihából varrt valami affélét, ami megtartotta a vízen.
– A strandon egy medencében lehetett fürödni, jó nagy volt, homok vette körül. Büfé is egy volt, de mi, gyerekek otthonról hoztuk az ennivalót, szalámis kenyeret. Később trambulin is került a medencéhez. Hideg vízben úsztunk, ez akkor még nem jelentett gondot. Pláne, hogy a fiam születése előtt pár hónappal még átúsztam a holtágat Mártélyon. Később a fiam és a négy unokám is a vásárhelyi strandon tanult meg úszni – emlékszik Mimike. Általában hetente kétszer jár strandra, ilyenkor 300–400 métert úszik.
– Régebben még a mélyben tempóztam, ma már nem merek. Többször műtötték a lábamat, a csípőmet, nem kockáztatok. Az úszásról viszont nem szeretnék lemondani, jót tesz a mozgás. Fiatalasszonyként elnéztem, hogy nyolcvanévesek is tempóznak a vízben, csodáltam őket, de nem gondoltam, hogy 90 esztendősen is strandolok – mosolyog.
