A világ vezető tudósai továbbra is vitatják, hogy a boszniai Visoko városa fölött magasodó hegyek piramisok-e. A feltárások 2005 óta folynak, a várost turisták százezrei lepik el. Vonzza őket a hely misztikuma és a gyógyulás reménye. A Bors munkatársa a helyszínen kutatta a piramisok titkát.
Visoko, a 17 ezer lakosú Boszniai város festői völgyben helyezkedik el a Bosna folyó partján. Csúcsos hegyek övezik. Kétségkívül van valami megfoghatatlan varázsa, kisugárzása. Első látásra kivehető a hegyek szabályos piramis formája. Még a kételkedők is hajlamosak elképzelni, hogy egy rejtélyes, piramisokat emelő ókori civilizáció élt itt.
A felszíni formák keltették fel az amerikai-bosnyák Semir Osmanagic figyelmét is, aki előtte a világ minden táján tanulmányozott piramisokat. Visokóban 2005-ben hőkamerás felvételeket készített a hegyekről, ez alapján kilenc piramist különböztetett meg. Ötnek nevet is adott: a Nap, a Hold, a Sárkány, a Szeretet piramisa, és a Föld temploma.
A legnagyobb a Nap-piramis, amely 220 méter magas. Erre a világ vezető tudósai is felkapták a fejüket, hiszen ha így van, magasabb, mint az egyiptomi Kheopsz-piramis, ami 147 méter. Osmanagic kijelentette: a Visocica-hegy nem természetes képződmény, hanem ősi, ember által épített piramis, és további nyolc hasonló építmény magasodik körülötte. Előkerült fadarabok vizsgálatából korukat 34 ezer évesre becsüli. Osmanagic bizonyítékait sokan vitatják, mégis kitart felfedezése mellett.
A Megalith K-2 kő egy mágneses mezőn fekszik a Ravne labirintusban. Gyógyulni és feltöltődni járnak oda a turisták
– Csodát tártunk fel a Balkán szívében. Az egész világot bejártam és tanulmányoztam a piramisokat. Amikor láttam a Nap-piramis geometriáját és az északi tájolást, már biztosan tudtam, hogy ezt emberi kéz alkotta. Amelyik tudós ellátogatott ide, az támogat bennünket. Akik nem jöttek el, azok ellenségesen nyilatkoznak – mondta el Semir Osmanagic, akivel lapunk munkatársa Visokóban találkozott. Sokan a bosnyák Indiana Jonesnak nevezik, mert mindig egy állpántos, keki színű kalapban jár.
A kilenc piramis közül jelenleg a két legmagasabbat lehet biztonságosan megmászni. Mindkét erdővel borított hegy nehéz túrázó terep. A helyiek barátságosak, útbaigazítanak és felcsapnak idegenvezetőnek. A Hold-piramis oldalán felfelé haladva ásatások nyomai láthatóak. A régészek helyenként megbontották az oldalát, hogy bebizonyítsák: szabályos kőlapokból épült, amit építőanyagok kötnek össze. A település lakói már a múlt században áthatolhatatlan kövekbe ütköztek a hegyen építkezés közben.
A Nap-piramishoz egy darabig autóút vezet, majd a fák között keskeny, köves ösvényeken lehet elérni a tetején álló várromot. A növények takarása alatt az épen maradt kőtömbök jól láthatóak. A hegyen megpihenve bizsergető érzés tölti el a túrázót.
A hegyek tele vannak ilyen kövekkel, amikor a lakók építkeztek, folyton beléjük ütköztek
A bosnyák turizmust fellendítette a felfedezés. A világ minden részéről érkeznek az ásatásokhoz. Főként a hely misztikuma vonzza oda az embereket, és a gyógyulás reménye. Osmanagic szerint a piramisokat egyetlen hosszú alagútrendszer köti össze, amiben tisztító és gyógyító energiák hatnak a sejtjeinkre és testrészeinkre. A Megalith K-2 elnevezésű, 800 kilós energiatároló kőre régészek bukkantak az alagútban. Egy mágneses energiamezőben fekszik, jótékony hatással van a szervezetre.
– Bizsergést éreztem, amikor ráfeküdtem a kőre, és fél óra múltán feltöltődve jöttem ki az alagútból – osztotta meg tapasztalatait az egyik magyar túrázó.
A magyarok számára legfontosabb felfedezésről a Bors korábban beszámolt. Az alagútban a köveken különös írásjeleket fedeztek fel. Szakács Gábor íráskutató elsőként állapította meg, hogy kapcsolat van a köveken talált jelek és a székely-magyar rovásírás között. A 39 betűs ábécéből huszonkettôt sikerült azonosítania. Elgondolkodtató, hogy a tudósok pár ezer éves magyarságról beszélnek, míg a piramis korát, amiben a rovásírást találták, 34 ezer évesre becsülik. Ennek ellenére nem tartják becsben a rovásos kőtömböket.
– Évek óta nincs előrelépés. A kőtömböket nem teszik üveglap mögé. A turisták összekarcolják, elcsúfítják, viccet csinálnak belőle. A feltárás alatt összegyűjtött köveket kidobják az út mellé, pedig azokon is láthatóak rovásjelek – nehezményezi Szakács Gábor. – Pótolhatatlan érték sérül.
