Kim Ir Szen Észak-Korea egykori teljhatalmú ura imádta a magyar konyhát, és egy fogadáson le is ette magát paprikás csirkével – osztotta meg szép emlékeit a Borssal egy pesti nyugdíjas. Bánki Horváth Ferenc még meg is lapogatta a Nagy Vezér vállát.
Egy évet töltött Észak-Koreában a ma 95 éves Bánki Horváth Ferenc 1954-ben.
– Egy barátunk jött haza a távoli szocialista országból és mesélte, hogy arany élete volt. Két kollégámmal elhatároztuk, menjünk ki mi is. Egy magyar szerszámgépgyár építkezésére jelentkeztünk és fél év múlva indulhattunk – mesélte Feri bácsi.
Egy éven keresztül a családja megkapta az itthoni fizetését, neki pedig kint teljes ellátást és pluszellátmányt biztosítottak, amiből jócskán lehetett spórolni. Úgyhogy megérte.
– Phenjanban laktunk, de többször elvittek bennünket kirándulni. Megmutatták az Észak- és Dél-Korea között húzódó demarkációs vonalat is, ami akkoriban csak egy madzag volt. De jártunk Kim Ir Szen szülőházánál is – mesélte az egykori építkezési szaktanácsadó, aki akkor még nem gondolta, hogy a Nagy Vezérrel is találkozni fog.
A magyar konzulátus szervezett egy állófogadást. Nagy volt a felhajtás. Itthonról hozták ki Túros Lukácsot, az akkori sztárszakácsot. Pazar volt a kínálat. Volt sült fácán és más magyaros kaják. Folyt a bor, amit kint egyáltalán nem lehetett kapni, sör, likőr, bonbon és egyebek. Annyit mondtak, jön egy „nagy ember” is, de, hogy ki, azt nem árulták el. Csak amikor megérkezett, akkor derült ki, hogy maga Kim Ir Szen miniszterelnök, a kommunista vezér teszi tiszteletét.
– Túlságosan nem vigyáztak rá, talán két testőr kísérte. Mondott egy beszédet, és utána szabadon oda is lehetett menni hozzá barátkozni, vagy egy kézfogásra, miközben jóízűen falatozott. Jó kiállású férfiként emlékszem rá, akin világos szürke öltöny volt. Arra is emlékszem, hogy több pecsét is volt a zakóján. Leette magát, ízlettek neki a magyaros ízek, különösen a paprikás csirke. Próbáltam vele beszélgetni, oroszul karattyolt is nekem valamit, de nem értettem – mosolygott Feri bácsi.
