Dorina és Pista nem hétköznapi párt alkottak. A hamar önállósodott lány és a bulizós, vagány férfi kapcsolata barátságnak indult. Majd mély, őszinte szerelemmé ért… Aztán február 21-én egy halálos autóbaleset véget vetett mindennek.
Dorina még nem töltötte a 22. évét, amikor idén február 21-én, pénteken fél 10-kor rettenetes hírt kapott. Pista autóbalesetben meghalt.
Megállt körülötte minden, lelassult az idő, mint a filmekben, a hangok csak úgy zúgtak a fejében. Iszonyatos sírógörcs kapta el, és két napig nem is hagyta abba. A családja nem tudta, hogy hol van, ő Pista édesanyjánál húzta meg magát, együtt siratták a fiút. Harmadnapra jutott el a tudatáig, hogy mi történt.
– Akkorra talán felfogtam, de ezen a tragédián túllenni soha nem lehet – meséli könnyek között a gyönyörű mosolyú lány. – Képtelen vagy elfogadni, hogy miért veled történt meg, hogy miért kellett így alakulnia. Egyet tehetsz, megtanulod elrejteni a fájdalmadat.
A két fiatal kapcsolata nem indult szokványosan. Dorina egy presszóban dolgozott, az első napján éppen standolt, zárta volna be az üzletet, amikor Pista megjelent. Whiskey-t kért kólával, de visszautasítást kapott, amit nem értett, hiszen régóta törzsvendégnek számított ezen a helyen. Vita alakult ki közöttük, majd az első néhány találkozásukat ez a hangulat kísérte, egészen addig, amíg egyszer beszédbe nem elegyedtek. Kiderült, hogy amúgy nagyon szimpatikusak egymásnak, szoros barátság alakult ki közöttük, a következő két év így telt, szinte minden hétvégét együtt töltöttek, de a barátságnál tényleg nem jutottak tovább.
Pistában lobbant fel először a szerelem lángja, 2012 decemberében vallotta meg Dorinának, aki nem vette komolyan, azt hitte, hogy a fiú szórakozik. Fél évi udvarlás után adta csak be a derekát, első közös programjuk egy montenegrói utazás volt.
– Már ekkor kiderült, hogy ettől fogva az egész életem megváltozik – folytatja Dorina. – Rózsaszínben láttam a világot, sosem voltam olyan boldog, mint vele. A csillagokat is lehozta nekem az égről, csak velem foglalkozott, én voltam neki a világ közepe. Nagyon sokat változtam mellette, de ő még többet. Az előző párkapcsolataiban nem igazán hagyta, hogy ne a férfi akarata érvényesüljön. Velem egészen máshogy viselkedett. Nem volt olyan dolog, amit ne kérhettem volna tőle, akár hajnali kettőkor is, bármit megtett értem.
- Mielőtt megismerkedtünk, szinte mindennap bulizott, amikor összejöttünk, nagyot fordult vele a világ, onnantól kezdve csak oda ment, ahova én is. Minden körülöttem forgott, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik, azt hittem, hogy csak a filmekben van ilyen szerelem. Engem soha nem szeretett senki annyira, mint ő. Minden hibám ellenére imádott és ezt mindennap el is mondta. A világot jelentettük egymásnak. Ránk igaz volt a mondás, hogy a zsák megtalálta a foltját.
Dorina és Pista élete sínen volt, a fiú a nyáron kérte volna meg szerelme kezét, amit már a kezdetektől fogva tervezett. Dorina az elején úgy hitte, hogy ha majd eljön az idő, fél igent mondani, fiatal kora miatt, de ahogy teljesedett ki a szerelmük, már biztos volt benne, hogy hozzámegy a fiúhoz. Pista már eltervezett mindent, hogy hol lesz az esküvő és a lagzi, kinézte a házat, ahol leélték volna az életüket. Minden csodálatos volt, egy napot sem tudtak egymás nélkül meglenni, és nem is akartak. Dorina ekkor tapasztalta meg elő-ször, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet.
Aztán jött az a szörnyű nap… Az első sokk, a gyász, és a ráeszmélés, hogy tovább kell menni. Az eszeveszett fájdalommal vegyített túlélési ösztön, a sok sírás és könny, az emlékek, a kétségbeesés, mindeközben az élet kihívásai: családi ügyek, új munkahely…
Dorinára hosszú gyászidő vár, talán soha életében nem fogja kiheverni Pista elvesztését
– Elmondhatatlan veszteség, amit megéltem, de úgy fogom fel, hogy tudom, mindennél jobban szeretett, hogy érzelmileg mindent megkaptam tőle – mereng el Dorina. – Valakinek ez az egész életében nem adatik meg, nekem igen. A vele töltött időszak volt életem legcsodálatosabb része, tudom, hogy senki sem lesz képes pótolni őt. Később majd biztosan megtalál egy új kapcsolat, de tudom, hogy senkit sem fogok úgy szeretni, mint őt, és senkivel sem leszek olyan boldog, mint vele. De nem is akarok. A gyászban leginkább a barátaim, az ő barátai, az édesanyja és az öccse tartja bennem a lelket.
- Az emlékét örökké megőrzöm, erre nem készül az ember, jön magától. Minden reggel az ő gondolatával ébredek, esténként megbeszélek vele mindent. Akaratlanul is vigyázni fogok az emlékére életem végéig, mert nagy hatással volt rám, más ember lettem. Próbálom úgy élni az életemet, ahogy ő elvárná tőlem, hogy amikor legközelebb találkozunk, megdicsérjen és azt mondja: jól csináltad, drága szép Dorinkám!
