Külföldön sikeres, itthon nem kell – röviden ez Radosza Sándor találmányának sorsa. A feltaláló gyerekeknek készített képességfejlesztőt.
Akár a Rubik-kocka: zseniális magyar találmány, de a világ előbb fedezi fel, mint Magyarország. Saját gyerekkori élménye segítette Radosza Sándort különleges gyűrűi feltalálásához: a két egymásban forgó karika használatával írni és számolni tanulhatnak a kisiskolások, óvodáskorban pedig kiszűrhetők velük az olyan tanulási zavarok, mint a diszlexia, a diszgráfia, a diszkalkulia, vagyis az olvasási, írási, számolási képesség hiánya.
– Amikor elsős voltam, apu lyukat vágott egy cipősdobozra, papírcsíkot tettünk bele, azon húzogattuk a betűket. Így tanultunk írni. Később, amikor tanítottam, hasonló módszert használtunk. Innen jött az ötlet, hogy kellene egy olyan találmány, ami hasonlóan működik, de praktikusabb – meséli a Radosza-gyűrűk feltalálásának történetét az író, újságíró.
Több kísérlet után két különböző méretű, egymásba egy ponton kapcsolódó gyűrű lett a megoldás: a sínekbe betűket, számokat és ábrákat is lehet tenni, a gyerekek pedig ezeket húzogatva játszva tanulnak. A gyerekek imádják, a tanárok és a szülők hasznosnak tartják, itthon azonban alig ismerik. – A székelyföldi Barót általános iskoláiban és óvodáiban már alkalmazzák a Radosza-gyűrűt. Svájcban most tesztelik, hamarosan az Egyesült Államokban is bemutatkozik egy kiállításon, Ausztráliából és Új-Zélandról pedig már a gyártás felől érdeklődtek.
Azt szeretnék, ha eladnám nekik a jogokat. De én szeretném, ha itthon maradhatna. Próbáltam megmutatni az oktatásért felelős minisztériumnak, az iskolákat fenntartó hivatalnak, de még válaszra sem méltattak – mondja Sándor, aki két és fél évig küzdött azért, hogy találmányát egyáltalán bejegyezzék itthon és az Európai Unióban.
Lapunk is kereste az oktatásért felelős minisztériumot és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, de egyelőre nem kaptunk választ.
