70 éve esküdtek örök hűséget egymásnak

Szabó Gábor és felesége, Mária abban a házban él Móricgáton (Bács-Kiskun megyében), amit ketten építettek a saját kezükkel. Hét évtizede osztoznak szereteten, nehézségen és boldogságon. Pedig akkor, amikor az 1940-es évek elején megpillantották egymást, talán még egyikük sem sejtette, hogy kapcsolatuk egy egész életre szól majd.

– Egy bálban láttuk meg egymást, illetve én néztem ki a jövendőbeli férjem – mosolyog Marika néni. – Később derült csak ki, hogy ő is kinézett engem. Egy évig udvarolt. Nagyon jól táncolt, víg kedélyű, füttyös férfi volt, gyönyörű hanggal! – olvad el még ma is Marika néni párjára nézve.

A fiatalembert azonban kivitték a frontra, hiszen háború volt. Csodák csodájára azonban épségben hazatért. A különleges szerelmet különleges esküvővel pecsételték meg. – A lakodalom nem volt ugyan nagy, hiszen abban az időben nem volt lehetőség nagy dáridóra, de azért emlékezetes és gyönyörű volt. Hatalmas hó esett, így szánkóval mentünk a templomba. A lagzit a mi szobánkban rendeztük, ahová betódult a család, a rokonság, cigányzenészek húzták a nótát. De nem akármilyen esküvő volt ez, hanem dupla! Ugyanis az uram testvérével együtt tartottuk – pirul bele az emlékbe Marika néni.

Az ifjú házasok közös élete azonban nehezen kezdődött, hiszen a világégést követően keményen dolgoztak, majd jött Rákosi diktatúrája, az 1956-os forradalom, aztán a Kádár-korszak. A legújabb rendszerváltás már több mint hetvenévesen érte őket.

– Kemény évek voltak – bólogat Gábor bácsi. – Mindketten sokat dolgoztunk, ketten építettük föl a közös otthonunkat vályogból. Állatokat tartottunk, növényeket termesztettünk, mindent megtermeltünk magunknak. Amit lehetett, eladtunk, közben négy gyermeket neveltünk fel. De soha nem jutott volna eszünkbe az, hogy elhagyjuk a másikat – szögezi le Gábor bácsi. S most sem engedik el egymást: a beszélgetés alatt egymás mellett ülnek, Gábor bácsi még ma is maga elé engedi a feleségét, mindig együtt költik el az ebédet, és ahol csak tudnak, segítenek a másiknak.

– Így van! – helyesel Marika néni. – Mostanában kidobják egymást az emberek egy kis összeveszés miatt az első rossz szónál. Ez nálunk elő nem fordulhatott. Az a fontos, hogy valamelyik fél mindig engedjen a másiknak, szeressék, segítsék egymást – írja a boldogság receptjét az asszony. – Bár már nem vagyunk fürgék, fiatalok, mint régen, a munka sem megy, de segítjük, támogatjuk egymást most, idősen is, akárcsak eddig. A mai napig együtt mosogatunk, törölgetünk, és a napi puszi is mindig megvan. Nehéz, de szép életünk volt. Most nagy családunk van, ez a legfőbb örömünk. És az, hogy még mindig itt vagyunk egymásnak.