Újabb gyanúsítottakat vizsgálnak a Portugáliában hét évvel ezelőtt elrabolt, akkor négyéves Maddie McCann ügyében. Ha valaha is élve előkerülne, vajon milyen jövő várna a gyerekrablás áldozatára annyi átélt borzalom, magány és kiszolgáltatottság után? Natascha Kampusch esete ijesztő víziót vázol fel.
Nyolc és fél évet töltött egy levegőtlen pincehelyiségbe zárva az osztrák Natascha Kampusch, akit 1998-ban, tízévesen iskolába menet rabolt el egy beteg elméjű férfi.
A fiatal felnőttként kiszabadult lány nemi erőszak áldozata volt, elmondása szerint hetente átlagosan kétszázszor ütötték meg, félmeztelenül kellett házimunkát végeznie, és kínzója gyakran arra kényszerítette, hogy egy ágyban aludjon vele.
Belegondolni is borzalmas, milyen lehetett ezt egyedül, a családjától elszakítva végigélnie a kiszolgáltatott kislánynak, aki minden bántalmazás ellenére kivételesen intelligens, okos felnőtté érett.
Csakhogy hiába szabadult ki 2006-ban, egész pontosan 3096 nap rabság után, az életére örökre rányomja a bélyegét mindaz, amit átélt.
Bár először felfoghatatlan volt a viszontlátás öröme, a szüleivel azután mégis képtelen volt olyan szeretetteljes, meghitt viszonyt kiépíteni, amilyen korábban fűzte hozzájuk. Nagyon zokon vette, hogy anyja könyvet írt róla, amelyben intim részleteket teregetett ki róla, és annak sem örült, hogy apja fotósokat hívott, amikor látogatóba ment hozzá... Így aztán nem is nagyon keresi a társaságukat.
Mai életére a legjellemzőbb a magány: emberek között nem érzi jól magát, nehezen barátkozik, nem igazán bízik meg senkiben. Ebben közrejátszhatott az is, hogy mindenfélét pletykáltak róla, miután nagy port felvert ügye sokat szerepelt a médiában. Azzal vádolták, hogy szerelmes volt fogva tartójába és nem is akart megszökni tőle, sőt olyanokat beszéltek róla, hogy terhes lett a férfitól és megölte a gyerekét.
Nem csoda, hogy Natascha ezek után nehezen talál vissza a társadalomba. Ma is szorong zárt térben, rosszul alszik, rémálmai vannak és minden hajnalban felriad. Jelenleg Bécs belvárosában él magányosan egy lakásban, amit csak akváriumban tartott halaival oszt meg, emellett beszédes az is, hogy kaktuszokat nevel.
Az immár 26 éves fiatal nő családról álmodozik, de nem tudja elképzelni, hogy vágya valaha valóra válik, a szerelem pedig a mai napig nem talált rá. Mivel társaságba nem szívesen jár, nem is egyszerű a párkeresés. Szabadulása után pótolta tanulmányait és leérettségizett, majd elkezdett aranyművesnek tanulni, de azt nem sokkal később abbahagyta. Ráérő idejében kötni és horgolni szokott odahaza, vagy akvarelleket fest és sokat olvas - egyik sem éppen társas elfoglaltság.
Életéről közben könyv, film, sőt opera is készült, ám a hétköznapi boldogság egyelőre elkerüli Nataschát.
Kampusch a rabságban töltött éveiről készült film bemutatóján
És mintha nem lenne épp elég nehéz újraépíteni az életét, folyamatosan rengeteg támadás éri idegenek részéről. Amikor tavaly bemutatták az életéről készült filmet (3096 nap), sokakat irritált, hogy Natascha gyakran szerepel a médiában, és népszerűsíti a róla készült könyvet és mozit. Magamutogatónak, reflektorfényre ácsingózónak, sőt hazugnak titulálták. Még egy gyűlölködő Facebook-oldal is alakult ellene Zárjátok vissza a pincébe Kampuscht-t elnevezéssel.
Natascha olyan nehezen viselte a sok gyalázkodást, hogy lassan egy éve egyáltalán nem hallani róla, nem szólal meg, teljesen visszavonult a nyilvánosságtól.
„Olyan ez, mintha a földön felvő emberbe még párszor belerúgnának, hogy biztosan a földön maradjon. Mint egy kiközösített, akinek csak a falu szélén, a temető mellett engedik meg, hogy lakjon” - mondta keserűen egy interjúban. Amikor megkérdezték, mire vágyik legjobban, annyit mondott: „Tiszteletre. Azt szeretném, ha normális emberként tisztelnének.”
