A gyógyulás múlhat azon, hogyan bánnak a beteggel. Ez olvasóink és szakértőink véleménye. Rengetegen keresik meg lapunkat hozzászólásaikkal, amióta arról írtunk, hogy akarva-akaratlanul megsértik a betegek szeméremérzetét.
Még mindig úgy gondolják, hogy ritka kivétel a betegek szeméremérzetének megsértése? – kérdeztük dr. Éger Istvánt, a Magyar Orvosi Kamara elnökét.
Szombaton írtunk arról, hogy vannak, akik nagyobb traumával jönnek el az egészségügyi intézményből, mint ahogyan bekerültek, mert megalázó, indokolatlanul kellemetlen helyzetekbe kerülnek, van, aki emiatt nem is megy orvoshoz a panaszával. Akkor Éger István azt nyilatkozta: nem tud róla, hogy van ilyen. Ám olvasóink tegnap a lapunkban is idézett hozzászólásaikban bőven hoztak példákat.
– Én továbbra sem tudok ilyenről, de azt nem tudhatom, milyen ügyek vannak a több tucat etikai bizottság előtt. Aki úgy érzi, megsértik a jogait, forduljon az adott intézmény vezetőségéhez. Nem minden esetben az orvos felelőssége ugyanis, hogy ki léphet az adott helyiségbe, ezt a munkarend szabályozza – tette hozzá Éger. Ha a konkrét ügyekben a betegek az orvostól való félelmükben nem lépnek, a helyzet aligha fog megváltozni. Pedig a megaláztatás hatással lehet a gyógyulásra is.
– Sokkal lassabban gyógyul az a beteg, aki megalázva érzi magát – figyelmeztet Lovas Zsuzsanna pszichológus. – Ha nincs feltétlen bizalom az orvos és páciense között, a beteg menekülni akar majd a helyzetből, nem követi pontosan az utasításokat. Nem lekezelően, hanem partnerként kell viszonyulni az emberhez. Mi betegeket gyógyítunk, nem pedig betegségeket. Ennek az alapvető felfogásnak kellene érvényt szerezni.
Olvasóink írják
● A férfiaknak fogalmuk sincs, milyen érzés elmenni egy nőgyógyászhoz, akinek minden tekintetben ki van szolgáltatva, és benne turkál.
● Az egészségügyi dolgozónak az adott beteg már az ezredik, de a betegnek, meglehet, első élménye az aktuális vizsgálat. Igenis van az embernek egészséges szégyenérzete, és ezt tiszteletben kell tartani!
● A műtőssegéd vagy műtősnő - ahogyan a nevéből is következik – a műtő szokásos kelléke, ha lát is valamit, akkor sem néz oda.
