Menny és pokol között kirádnulhatunk

A gyalogoshidak közül is azok a legkülönlegesebbek, amelyek magas hegycsúcsokat kötnek össze. Ezek láttán az ember hitetlenkedve áll és kérdezi: „Ezt hogyan voltak képesek megépíteni?!” Ilyen a mostari Öreg híd, a spanyol Puente Nuevo és a Sahara híd is.

A velencei Sóhajok hídjáról mindenki hallott már, ám hogy Jemenben is emeltek egy ilyet, azt csak kevesen tudják. Neve méltó az építményre, mert aki idáig eljut, annak minden bizonnyal elakad a lélegzete. 

A rideg és kopár hegyeken nehéz elképzelni emberi civilizációt, ennek ellenére a középkorban több falu is települt a zordon vidékre, sokszor valóságos építészeti csodákat teremtve. Ilyen a jemeni Sahara is; egy félelmetesen gyönyörű boltíves híd, amelyen az átkelés a helyieknek napi rutin, a turistáknak pedig feledhetetlen emlék.

Szinte elképzelhetetlen, hogy a 17. század elején egy eldugott, „Isten háta mögötti” településen hogyan voltak képesek ilyen bravúros teljesítményre az építők. Több száz méter mélységű kanyont ível át a híd, mintha csak a pokol és a menny között lebegnénk félúton, a perem szélessége rá­adá­sul alig egy méter, óvatosan kell hát letekinteni.

A híd egyik oldalához alig húsz centi szélességű, sziklába vájt lépcsők vezetnek – ezeken közlekednek hatalmas batyukkal az asszonyok. A másik oldalon a hegy oldalához simuló lépcsősorban folytatódik a híd, és ez a téglaépítésű meredély ötven méter hosszan vezeti a vándort a fönti, sziklába vájt keskeny úthoz.