Az átlagember félelemmel vegyes kíváncsisággal fürkészi a múmiákat. A holtak nem beszélnek? Tévedés. A váci kriptából nem csak az összeaszalódott testek, érdekes sorsok is előkerültek.
Több száz éve ragadta el őket a halál, most azonban újra életre kelnek a váci múmiák. A városi Fehérek templomában 1994-ben bukkantak a kutatók egy titkos kriptára, amelyben kétszázhatvanöt mumifikálódott holttest feküdt. Százhatvanhat személyt azonosítottak, kilencvenkilenc elhunyt kilétét a mai napig homály fedi.
Tegnap tizenegy múmiát költöztettek a szegedi Fekete házba, ahol a látogatók csütörtöktől tekinthetik meg a Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítást. – A kripta 1674 és 1838 között élt váci polgárok temetkezési helyéül szolgált – mondta a Borsnak Hegedűs Anita, a szegedi Móra Ferenc Múzeum szóvivője.
– Az egymásra pakolt koporsókban természetes úton mumifikálódtak az elhunytak: a folyamatot a különleges klíma és a temetés módja tette lehetővé. A holtakat faforgáccsal bélelt koporsókba helyezték, a forgács felszívta a testnedveket, így a természetes bomlás helyett mumifikálódtak. A Természettudományi Múzeum vizsgálatokat végzett, melyek során kiderült: az elhunytak többsége tbc-s volt.
Tegnap klimatizált kamionnal szállították a testeket Szegedre. A három légkondicionált kiállítóteremben állandó, 18–24 fok közötti hőmérsékletet kell biztosítani a múmiák számára. Párátlanítót is elhelyeztek, hiszen az állagmegőrzés feltétele a 40-50 százalékos páratartalom. A múmiákat speciális lámpákkal világítják meg, amelyek nem növelik a hőmérsékletet.
