Gerencsér Tamás egyetlen vasúi jeggyel tesz meg 2337 kilométert. Az utat egy fura MÁV-jegy ihlette, amivel több mint ötszáz kilométert lehet megtenni úgy, hogy a kiinduló és a célállomás nem lehet azonos, s az útvonal sem keresztezheti önmagát.
Gerencsér Tamás beleszületett a vonatozásba: mivel családja Szombathelyről Dunaújvárosba költözött, minden hétvégén hosszú útra indultak a rokonsághoz. – Nagyapám mozdonyvezető volt, én alig vártam, hogy úttörővasutas lehessek. S hogy miért nem lettem masiniszta? Talán azért, mert ha ez a munkám, mi a szenvedély? – nevet Gerencsér Tamás, aki a tanári pályát választotta, a vasútmánia viszont megmaradt.
– Minden nyáron tervezek magamnak egy hosszabb utat. 2007-ben két nap alatt körbevonatoztam Magyarországot úgy, hogy csak belföldön 1516 kilométert tettem meg kizárólag gyors- és személyvonaton. A szám érdekessége egy dátum: 1516, a német tisztasági törvény életbe lépése, vagyis a sörkészítés mérföldköve. Kétezer kilométernél hosszabb útra most indulok másodszor – magyarázza a tiszteletbeli masiniszta.
Másfél hónapig tervezte az útvonalat. Az 500+ tikettel ugyanis 500 kilométernél hosszabb utat lehet megtenni a MÁV-vonalakon, ha a kiinduló- és célállomás nem ugyanaz, s az útvonal sehol sem keresztezi egymást.
– Ehhez kicsit csalnom kellett, mert így csak 2089 kilométert tudnék megtenni – vallja be a nagy utazó –, de itt-ott kiegészítő jegyekkel vágom át az útvonalat. Így az út összesen négy napig tart. Minden állomáson leszállok és fotózok. A túráimon két állomás soha nem maradhat ki: nagyszüleim szombathelyi sírja és a hazai vasúttörténet legnagyobb tragédiájának emlékhelye, a szajoli állomás.
A szajoli tragédia
1994. december 2-án, 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Budapest–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a vagonok mintegy 110 kilométeres sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak. A helyszínen huszonheten vesztették életüket, négyen a kórházban haltak meg.
