Több dél-európai országban, sőt Japánban is a nap legmelegebb időszakában lehúzzák a rolót, s pihennek egy keveset. Az elmúlt tíz évben nálunk is többször felmerült a szieszta bevezetése.
A mediterrán országokban kialakult szokás a legmelegebb déli, kora délutáni órákban történő le-állás. Ez azt jelenti, hogy a munkavégzés általában 8–12, illetve délután nagyjából 16–20 óra között tart. A forróság ugyanis megterheli a szervezetet, tompulnak a reflexek, lanyhul a figyelem, gyakoribbak a rosszullétek és a közúti balesetek is. Már Japánban is beiktatták a munkarendbe a déli pihenést, az Egyesült Államokban pedig egyes munkahelyeken alvótermek várják a dolgozókat.
Spanyolországban viszont a kormány szerint ez csökkenti a termelékenységet, ezért hatályon kívül helyezték a sziesztát az állami hivatalokban és az állami cégeknél. A délutáni pihenő mellett érvelnek a német szakszervezetek is. A munkavállalók azonban megosztottak: egy részük szerint a cégnél legalizált szunyókálással csak a munkahelyen eltöltött idő fog tovább nyúlni, az otthonlét rovására.
A déli pihenőidő bevezetésének lehetősége Magyarországon is felmerült. A Magyar Tudományos Akadémia a klímaváltozás következményeinek vizsgálatára indított kutatási programjában már 2003-ban felvetette egészségügyi okokból. 2007-ben állampolgári kezdeményezésre népszavazásra terjesztették fel a szieszta bevezetését, ám végül elhalt a dolog. A napokban viszont újból szóba jött a déli pihenőidő bevezetése.
Életbe lépése jelentős életmódváltással járna, mivel a hivatali munka és ügyintézés, sőt az utazási szokások alapvető átalakulását vonná maga után. – Az infrastruktúra karbantartásának szempontjából nagyon hátrányos lenne a szieszta. A jelenlegi hosszabb éjszakai üzemszünet lehetőséget ad a nagyobb munkák elvégzésére is (pl. síncsere a metróban, ideiglenes váltók beépítése, stb.).
Ezek időszükséglete nagyobb annál, mintsem egy rövidebb éjszakai időszak alatt elvégezhető lenne. Összességében azonban a szieszta nem jelentene megoldhatatlan feladatot, főleg ha csak a nyári időszakra korlátozódna, a költségeinket viszont feltételezhetően növelné – árulták el a BKK sajtóirodáján.
Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára szerint egy olyan nagyvárosban, mint Budapest már csak azért sem működne a szieszta, mert sokaknak 1,5 óráig tart a hazaút és ugyanennyi a visszaérkezés, így legfeljebb egy órát tudnának pihenni.
– Régebben a kisebb vidéki településeken hazánkban is megvalósult a leállás, csak osztott műszaknak hívták, mely ma is létezik. A boltos 11-kor bezárt, hazament megetetni az állatokat, majd délután újra kinyitott – mondja Dávid Ferenc, aki szerint a jelentős idegenforgalommal rendelkező országokban már visszaszorulóban van a szieszta.
A lapunknak nyilatkozó családorvos mégis egyértelműen sziesztapárti. – Magyarország időjárása egyre jobban változik, mind hosszabbak a különösen forró periódusok. Jól teljesíteni senki nem tud ebben a melegben, a fokozott egészségügyi kockázatokról nem is beszélve – mondja dr. Bense Tamás.
Az orvos szavait támasztja alá egy nemrégiben készült felmérés is. Azon görög munkavállalók körében, akik sziesztáztak délután, 37 százalékkal volt alacsonyabb a koszorúér-megbetegedés miatti a halálozási arány, mint azoknál, akik egyáltalán nem tartottak pihenőt ebben az időszakban.
– A szieszta nem feltétlenül alvást jelent, lehet ez egy fotelben, feltett lábbal történő elnyúlás is. Ám ha valaki ilyenkor 20-25 percet alszik, sokkal energikusabban, pihentebben tudja végezni a feladatait – magyarázza a családorvos.
