Több mint hétszáz ember él alig fél négyzetkilométeren Magyarország legkisebb településén, Remeteszőlősön. A Nagykovácsitól függetlenedett faluban többnyire mindenki a maga dolgával törődik.
A rekkenő hőségben minden település csendes, de a főváros árnyékában megbúvó Remeteszőlős utcái nem csak a déli forróság idején konganak az ürességtől. A legkisebb alapterületű magyar település méltán szolgál rá alvó falu nevére: itt a többség a magas kerítések mögé épített – helyenként – méregdrágának látszó palotákba jár aludni fővárosi munkahelyéről, s ha átlépte portája kapuját, nemigen foglalkozik másokkal. – Sokáig Nagykovácsi üdülőövezete volt a község, a régmúltban BM-eseknek utaltak ki itt nyaralókat – eleveníti fel a falu indulását Szathmáry Gergely, aki 2006 óta vezeti a települést.
– Itt minden csak a lakók összefogásából készülhet, így az útépítés is. Másképp itt nem megy. Eleinte azonban nehéz volt közösséget kovácsolni a maguk dolgaival foglalkozó helyiekbôl – magyarázza a településvezető.
A faluban egymást érik aó luxusvillák, sok kapuján eladó tábla lóg. Sokan a válság miatt válnak meg „hivatalosan” az otthonuktól. – Sajnos a faluban lakom. Mennék innen, de az ingatlanpiac pang, s itt végképp kevesen vásárolnak – magyarázza Marika néni, aki kérte, ne mutassuk az arcát.
Rajta kívül órákon át nem is találkozni emberrel a település két hosszú és számtalan rövid utcácskáján. Egy kismamával beszélgetve az is kiderül: sokaknak jó itt saját házuk kerítése mögött. Mint mondja: ő jóban van a szomszédaival, de sokan alig beszélnek a mellettük élővel is.
