A meggyilkolt Szita Bence nővére tartja a lelket szüleiben. A húszéves lány mindennap kisöccse fájó hiánya miatt szenved. A kedden folytatódó tárgyalásra készülődve Lilla megrázó interjút adott a Borsnak.
Mi zajlik önben most, hogy újra tárgyalási napok következnek?
Nagyon feszült vagyok, nyugtatót kell szednem, és minden éjjel rémálmaim vannak. Csak az jár a fejemben, hogy mi lesz a tárgyaláson. Rettegek tőle, hogy újabb borzalmas részletek derülnek ki, amikről nem tudtunk. A legszörnyűbb, hogy megint látni fogom az öcsém gyilkosait, és hallgatni a hazugságaikat, amikkel próbálnak védekezni.
Mit érzett, amikor meglátta P. Erikát és a két tettestársát?
Amikor hozták őket a bíróság folyosóján, apunak kellett visszafognia, hogy ne menjek nekik. Nagyon nehéz volt uralkodni magamon, de tudtam, hogy Bence miatt muszáj. Ahogy vezették bilincsben azt a nőt, pontosan így képzeltem el, jó volt látni, hogy meg van törve. Ez az igazi arca: undorító, gusztustalan boszorkány.
A tárgyaláson többször szembenézett a vádlottakkal. Mit látott a szemükben?
Mindannyian színészkednek. Amikor ránéztem arra a nőre, visszanézett, és rázta a fejét. Sajnálatot mutatott, de tudom, hogy ez csak színjáték. Ahogy Kertész is az előadásával, amikor a tárgyalás közepén elkezdett bőgni, és az egész családtól bocsánatot kért. Így próbálják megúszni a büntetést.
Az elsőrendű vádlott, Bogdán József a tanúvallomása közben meg is szólította.
Felháborodtam: egyáltalán hogy mer hozzám szólni? Olyan kérdéseket tett fel P. Erika házáról meg konyhájáról, ami nem kapcsolódott a témához. Elfordultam, mert elég feszült voltam így is. A legszörnyűbb az volt, amikor azt mondta: ne haragudj már, hogy letegeztelek. Megölte a kisöcsémet, és ezért kér bocsánatot?! Felfoghatatlan.
Az egyik internetes portálon azzal vádolták, hogy megjátszotta magát, amikor csúnyán nézett a gyilkosokra.
Ez nem igaz! Ott jött ki rajtam, a hat hónap alatt felhalmozódott feszültség és fájdalom. Elmondhatatlan gyűlöletet érzek azok iránt, akik elvették a kisöcsém életét, de csak ott ültek, és én nem tehettem semmit. Legalább a tekintetemmel akartam jelezni nekik, hogy nem fogják megúszni, amit Bencével tettek.
Hogyan érinti, hogy egy tragédia kapcsán lett ismert az országban?
Eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy megbámulnak az utcán vagy megszólítanak, hogy valahonnan ismerős vagyok. A Facebookon kétezer ember ismerősnek jelölt. Akadt köztük néhány, aki már fanatikusan zaklatott, őket le kellett tiltanom. Rengeteg levelet kaptam, amiben részvétet nyilvánítottak, ez jólesett. De most már zavar, amikor folyton a tárgyalásról kérdeznek. Azzal tudnának segíteni, ha biztatnának.
Hogyan lehet kezelni ezt a mély fájdalmat, amit érez?
Nagyon nehéz. Sokszor ingerült vagyok, gyakori, hogy dühkitöréseim vannak, és rosszul viselem a konfliktusokat. Sokan nem is értik a viselkedésemet. Olyan érzés, mintha egy időzített bomba lenne bennem, ami bármikor felrobbanhat.
A szüleinek egyetlen gyermeke maradt. Tudja bennük tartani a lelket?
Próbálom. Egymást támogatjuk a gyász feldolgozásában. Anyunak rettenetes volt végighallgatnia a tárgyalást, de mindig biztatom, hogy tartsa magát, mert van még egy gyereke. Apu látszólag nagyon összeszedett, de ugyanúgy megtört. Itthon természetesen minden rá emlékezteti, hiszen Bencus szobájához azóta sem nyúltunk, és azt akarjuk, hogy minden úgy maradjon, ahogyan ő hagyta.
Hogyan él önben a kisöccse emléke?
Egyik nap megláttam, amint leszállt a buszról egy kisfiú, aki nagyon hasonlított Bencusra. Rám tört a sírógörcs, és órákig nem tudtam abbahagyni. Nagyon gyakran álmodom vele. Ha olyan dolgot csinálok, amit ő szokott, mindig elnevetem magam, mert tudom, ő hogyan nézne rám, és mit mondana. Mindig itt van bennem. Borzasztó érzés, hogy nem láthatom felnőni. Leírtam egy papírra, mit mondanék neki, ha még egyszer láthatnám. De tudom, hogy a meghatottságtól meg sem tudnék szólalni. Csak ölelném órákon át.
