Eltűnt Erőss Zsolt és Kiss Péter, a Kancsendzönga-expedíció két csúcsmászója ereszkedés közben, 8000 méteres magasságban - közölte szerda délelőtt a Magyarok a világ nyolcezresein szóvivője az MTI-vel. Egy spanyol lap úgy tudja, a a két magyar hegymászó meghalt.
Vincze Szabolcs közleménye szerint Kollár Lajos, az expedíció helyszínen tartózkodó vezetője adott arról hírt, hogy Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem találták a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő 4-es táborban, sem a környékén.
Erőss Zsolt és Kiss Péter hétfőn jutott fel a Nepál és India határán álló 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára. A magyar hegymászók kimerültséggel küzdöttek, és a lefelé vezető úton el is szakadtak egymástól. Mentésükre két serpát küldtek.
A cink.hu egy spanyol lapra hivatkozva azt írja, meghalt a két magyar hegymászó: a desnivel.com szerint a Kancsedzönga csúcsát támadó 11 hagymászó közül 5-en odavesztek, köztük a két magyar, Erőss Zsolt és Kiss Péter. Utóbbiról azt feltételezik, hogy lezuhant, ez lehet a magyarázata, hogy az alaptáborból sokáig látcsövön követték Erőss útját, társát viszont nem látták.
Vincze Szabolcs a hírt megerősíteni nem tudta, de elképzelhetőnek nevezte, hogy igaz. Erőss folytatta az ereszkedést lefelé, de tegnap délután 3 óra körül megszakadt vele a kapcsolat. A 7600 méteren lévő négyes alaptáborba azóta sem érkezett meg.
Rajtuk kívül Park Nam Su koreai mászó és két serpa halhatott meg a himalájai csúcsról lefelé ereszkedve.
A tragédia előzményeről tegnapi cikkünkben olvashat bővebben.
Az MTI legfrissebb jelentése szerint egyelőre nem keresik tovább a Kancsendzöngán eltűnt két magyar hegymászót - mondta el Vincze Szabolcs, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció szóvivője szerdán.
A szóvivő tájékoztatása szerint Kollár Lajos, az expedíció helyszínen tartózkodó vezetője adott arról hírt, hogy Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem találták a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő 4-es táborban, sem a környékén.
"Nehéz kimondani, de szinte semmi remény nincs" arra, hogy a magyar hegymászók életben vannak - mondta délelőtt Vincze Szabolcs. Hozzátette: az szinte biztos, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter 7600 méter - a 4-es alaptábor - fölött, a szabadban töltötte az éjszakát, a mentésükre küldött serpák ugyanis sem a táborban, sem a környéken nem találták őket.
"A keresés érdemi része véget ért, mert amit lehetett, a serpák megnéztek, nekik is vissza kell indulniuk, hogy biztonságos magasságba érjenek" - mondta Vincze Szabolcs.
Beszámolója szerint ilyen kutatáskor a serpák szétszóródnak, szétnéznek ott, ahol emberi testek lehetnek belátható területen belül, de csak ésszerű határon belül kockáztatnak. Hozzátette: mivel a 4-es táborban és környékén nem találták meg a magyarokat, ők valószínűleg feljebb rekedtek, ismét a szabadban éjszakáztak a mínusz 30 fok körüli hidegben.
"Ha Péter és Zsolt fent ragadtak, kint éjszakáztak, akkor gyakorlatilag semmi esélyük, hogy túlélték" - jegyezte meg a szóvivő.
Az alábbi képen középen Kiss Péter, jobbra Kollár Lajos.
Vincze Szabolcs elmondta, hogy kedd délután óta minden rádiókapcsolat megszakadt a mászókkal. Ráadásul valószínűleg egyetlen mászócsapat sincs már fent a hegyen, a kutatóexpedíció járhatott a legmagasabban. Hozzátette: ha a serpák fel tudtak menni a 4-es alaptáborba, akkor aránylag jó lehetett az időjárás, viszont közeleg a monszun, hamarosan elkezd esni a hó, napokon belül jön a rossz idő.
A szóvivő azt nem tudta megmondani, hogy mi lesz a folytatás, mint mondta, a helyszínen az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos, az expedíció vezetője próbál szervezkedni, ő tudja, lehet-e még tenni valamit, fel lehet-e még küldeni valakit a magyarok keresésére.
Az index.hu cikke felidézi, hogy a mászók közel két napot töltöttek 8000 méter felett, amelyet halálzónaként emlegetnek: az alacsony oxigénszint miatt itt a szervezet nem képes megfelelően működni. Egy éjszakát húztak ki 8300 méteren, haladási sebességükből következtethetően is nagyon kimerültek voltak, valójában már csak vánszorogtak.
A túlélésre esélyt az biztosított volna, ha elérik a még mindig extrém magasságban lévő négyes tábort, és ott hálózsákban tudnak aludni, tudnak maguknak vizet olvasztani és inni, ami fontos a nagy magasságban különösen száraz levegőben.
Enni ilyen magasságban és ilyen terhelés után nem igen lehet. Ha a két hegymászó a sátrakon kívül van valahol még életben, akkor az azt jelenti, hogy egyedül valószínűleg már képtelenek a mozgásra.
