Rodeós bikákkal bohóckodik Tyuxi

Az Amerikából érkezett őrület lényege, hogy a rodeós cowboynak legalább nyolc másodpercig kell a bika hátán megülnie. – Edzük is a bikáinkat, hogy minél előbb lerázzák hátukról a „lovast” – mondja Tyuxi, a rodeóbohóc.

– Ráadásul a versenyeken a bikákat is pontozzák, akárcsak a lovasaikat. A bírák a jószágoknál azt értékelik, hogy mennyire kemények, technikásak, vehemensen ugranak-e ki az indítókalodából, dobálják-e magukat jobbra-balra, miközben váratlanul megtorpannak. A taposásért, öklelésért azonban nem kaphatnak pontot – tette hozzá a Magyar Rodeo Egyesület elnöke.  

A sokszor egy tonnánál is nehezebb bika már az indítókalodába vezetésekor tudja, hogy harcolnia kell, és alig várja a mérkőzés kezdetét, majd amikor sikerült megszabadulnia terhétől, azonnal a kijárat felé veszi az irányt. Éppen ekkor kezdődik a rodeóbohóc szerepe. Ilyenkor legfeljebb három másodperc van arra, hogy kihasználja a bika zavartságát, és a földön fekvő cowboytól elcsalja az őrjöngő hústornyot, vagy akár a testével védje a sebesült sportolót.

Tyuxin számtalan sebet ejtettek a bikák, de a legkeményebben Gyötrelem bánt el vele, négy bordáját törte ripityára. – Három hónapig tüsszenteni sem tudtam, de közben mosolyogva dolgoztam – vallott fájdalmairól a kemény rodeós. Adódik a kérdés: a bikaerős magyar szürkemarhákkal miért nem versenyeznek hazánkban?

– Hatalmas szarvaikat fegyverként használják a szürkék, vagyis ha valaki ilyen bikára ül fel, azt akár halálosan is képesek megsebezni, s persze azonnal lerepítik a hátukról. Csonkított szarvaikkal pedig a cowboyok lábát verik szét. Nos, ezért maradnak ki a buliból – magyarázza az egyesületi elnök.

A közhiedelmekkel ellentétben mérkőzés során a bika nem érez fájdalmat, ezt az állatvédők is elismerték. Mindenesetre nekik sokkal nyugodtabb és hosszabb életük van, mint a vágómarháknak.