Gábor: Kiss Péter megmentette az életemet

hegymászás
PUBLIKÁLÁS: 2013. május 26. 09:45
Döbbenetes információ birtokába jutott a Bors. Kiss Péter 2011 novemberében csaknem ezer méter mélyen, egy olaszországi barlangban két és fél napon át küzdött saját és társa életéért. Csodával határos módon – és felkészültségének köszönhetően menekült meg.
Török Hanna

A tudósításokban méltatlanul kevés szó esik Kiss Péterről. A Bors azonban nyomára bukkant egy barlangásznak, aki Kiss Péternek köszönheti a megmenekülését. A nekünk nyilatkozó társ azt kérte, ne írjuk le a vezetéknevét, mert a másfél évvel ezelőtt történteket ő azóta sem merte elmondani a családjának sem. Gábor 2011. november 10-én Kiss Péterrel ereszkedett le az olasz Zeppelin-barlangba.

– A barlang szájától jó tizenöt órát ereszkedve jutottunk le a nyolcszáz méter mélyen kiépített lenti állomásra. A csaknem függőleges falon Péter haladt elöl, én biztosítottam lent – kezdi Gábor, aki egyszer csak arra lett figyelmes, hogy lentről folyamatosan emelkedik a víz.

– Nem értettük, mi történik, nem tudtuk, hogy a kinti hőmérséklet-emelkedés folyamatosan olvasztotta a vastag havat, az irdatlan vízmennyiség beszivárgott a talajba, és alulról árasztotta el az üregeket.

A belső tenger szorításában

A víz drámai gyorsasággal emelkedett, elzárva előlük a lehetséges visszautat. Percek alatt alakult ki a vészhelyzet, a víz jött és jött egyre feljebb. Az egyetlen menekülési útvonal a függőleges belső sziklafal maradt.

– Ha Péter nem ennyire felkészült, negyedóra alatt ellepett volna bennünket a víz – mondja lapunknak Gábor, aki szerint természetesen megijedtek, de nem estek pánikba, tették, amit tenniük kellett. Iszonyatos versenyfutás kezdődött az idővel és a vízzel. Kiss Péter képes volt a falon olyan ütemben haladni, hogy ezzel mindkettejük életét megmentette. Alattuk a víz folyamatosan emelkedett, amint később megtudták, száz méter mély belső tenger keletkezett, s mögöttük több kilométernyi barlangjárat került víz alá.

– Egy párkányon gubbasztottunk vacogva, alattunk alig pár méterre állt meg a víz. Feszültek voltunk, de mindketten rendkívül elszántak, ám fogalmunk sem lehetett arról, hogy ez a víztömeg mikor vonul el. Csaknem ezer méterre voltunk a barlang szájától, ilyenkor a kommunikáció a kintiekkel lehetetlen. Kerestünk kifelé vezető menekülőjáratot, de nem találtunk.

Nem hitték el, hogy élnek

– Keveset beszéltünk. Csak egyegy pillanatra bóbiskoltunk el, de egyikünknek folyamatosan figyelnie kellett a vizet, ami két, fogságban töltött éjszaka után kezdett apadni. Ahogy kicsit lejjebb ment, úgy ereszkedtünk le mi is, míg a harmadik nap elértük a sziklafal alját. A nyolcszáz méter mélyen fekvő állomáson aztán megpillantottuk az olasz barlangászokat.

– Arra ébredtek, hogy a nagy semmiből eléjük toppantunk. Lapogattak, ölelgettek bennünket, nem értették, hogy a nagy víz „mögül” hogyan kerülhettünk elő élve – fejezi be a történetet Gábor, majd hozzáteszi: – Péter nagyszerű bajtárs volt, és kitűnő mászó. Neki köszönhetem, hogy még élek. 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.