Hollywoodi forgatókönyvírónak is beválna az az olasz banda, amely a múlt héten síbolt el több mint tízmillió eurónyi pénzt és aranyrudat. De náluk is voltak már merészebbek.
Filmbe illő jelenetek
Az akció sikerre vihetne egy nagy költségvetésű krimit is. A minden bizonnyal bennfentes információkkal rendelkező, Kalasnyikovokkal felfegyverzett csapat elképesztő precizitással és hidegvérrel hajtotta végre a támadást a Milánó és Como közötti A9 jelű sztrádán.
A reggeli csúcsidőben arra közlekedők azt láthatták, hogy egy pénzszállító jármű mögött két kamion keresztbe állva eltorlaszolja a forgalmat. Néhány másodperccel később és háromszáz méterrel arrább az értékes rakománnyal teli furgon útját újabb két kamion zárta el: a csapda készen állt.
A gengszterek a nyomaték kedvéért leadtak néhány sorozatot az autóra, ám senkit sem sebesítettek meg. A hátsó páncélajtót felfeszítve jutottak hozzá a tízmilliós zsákmányhoz, majd három autóval menekültek el. Hogy a rendőrség nem ért a nyomukba, annak két oka is van: egyrészt nemsokára autót váltottak (ahogyan az a filmekben is szokás), valamint a környező le- és felhajtókra szögeket szórtak le.
Rabolt a diktátor fia
A banktrezorok jóval többet kínálnak a pénzszállítóknál. 1987 júliusában négy álügyfél azzal az ürüggyel jutott a knightsbridge-i bank széftermébe, hogy ott trezort szeretnének nyitni. Amint az alagsorba jutottak, előkapták fegyvereiket, eközben odafönt egy társuk táblát akasztott a bejáratra: ideiglenesen zárva. Végül is igaza volt. A rablók 111 millió dollárral távoztak, a rendőrséget csak egy órával később volt képes riasztani az egyik kiszabadult fogoly.
No de ez az összeg elbújhat amögött az egymilliárd dollár mögött, amit az Iraki Nemzeti Bankból vittek el – erőszak alkalmazása nélkül. Bagdad bombázása előtt Kuszaj Huszein (a diktátor fia) az apja által írt levél felmutatása után egy vagonnyi pénzzel távozott. Ebből 650 millió dollárt Szaddám palotájában megtaláltak.
A vakondoktechnika is igen elterjedt a bankrablók között. 2005-ben a becslések szerint 15-20 „munkás” dolgozott azon, hogy egy négy méter mélyen kiásott, 200 méter hosszú alagút végén a brazil központi bank páncélszekrényeihez eljusson. A banditák két hét múlva rács mögé kerültek, az elrabolt 69,8 millió dollárnak azonban csak egy kis része lett meg, ráadásul a banknak nem is volt biztosítása, mert feltörhetetlennek tartották a biztonsági rendszerüket.
Megebédelt a széfteremben
Minden idők legpofátlanabb bankrablását is a vakondokmódszerrel követték el. Az akció kitervelője és irányítója Albert Spaggiari, korábbi deszantos, akkor éppen nizzai fényképész volt.
„A hétfői nyitáskor a két banktisztviselő egyszerre illeszti be a páncélterem két kulcsát, egymás után fordítja a három nagy kereket negyed fordulattal balra, majd jobbra. De az ajtó nem nyílik… Belülről behegesztették, hogy zavartalanul végrehajthassák az évszázad bankrablását”.
Az idézet Ken Follett könyvéből való, amely taglalja az elképesztő arcátlansággal végrehajtott akciót. A szervezett csapat két hónap alatt többtonnányi földet és követ megmozgatva jutott el a nizzai csatornarendszerből a kiszemelt Société Géneral bank központi terméig.
Ezt megelőzően Spaggiari trezort bérelt a bankban, és egy éjszakai csörgésre beállított órával tesztelte, hogy a belülről jövő hangra nem blokkol-e a fogaskerekekkel felszerelt zárrendszer. Hihetetlen, de a központi páncéltermen belül nem voltak riasztók, mert úgy vélték, csak az odáig vezető utat kell védeni, a falak és a páncélajtó áthatolhatatlan.
Spaggiari egy utat mégiscsak ismert, amely alulról vezetett a zsákmányhoz. A legnagyobb ötlet ezután következett: amikor a terembe értek, emberei belülről behegesztették a páncélajtókat. Mivel a június 14-ei francia nemzeti ünnep miatt hosszú hétvége volt, kényelmesen kirámolhatták a széfeket; mai értéken 80 millió dollárnyi pénzt, értékpapírt és értéktárgyat magukkal víve.
Amikor mindezzel megvoltak, Spaggiari ott, a trezorteremben ebédet szervírozott a bandatagoknak, a később csak ámuldozó zsaruknak jelezve, mennyire ráérősen és fölényesen gyűrték le az akadályokat. Mindezek tetejébe egy feliratot is hátrahagytak a falon: „Erőszak, vér és gyűlölet nélkül”.
Azt mondják, a stílus maga az ember. Szó se róla, Spaggiarinak volt stílusa. Sőt mázlija is, mert míg társai a börtönben csücsültek, ő valahol Dél-Amerikában bujdokolt. Igaz, egyszer elfogták, ám kihallgatása során kiugrott az ablakon, egy autó tetején landolt, majd onnan legördülve a rá várakozó motorossal együtt kereket oldott.
Ötvenhat évesen halt meg – torokrákban. Sokak szerint betegségeink nem véletlenül támadnak meg bennünket. Lehet, hogy végül is a titok, amit nem mondhatott el senkinek, a végzetét is okozta?
