Népmesei világban élnek a magyarok: egy friss felmérés szerint leginkább a két örök pozitív szereplőben: az idősekben és a szegényekben bízunk meg. A szakértők szerint az okokat a gyerekkorban kell keresni.
Legkevésbé a gazdagokban, az újságírókban és a politikusokban bíznak a magyarok egy felmérés szerint. Az okokat a szakértők elsősorban a beidegződésekben, és csak azután a rossz tapasztalatokban keresik.
– A szegények és az idősek a népmesék jellegzetes figurái. Ők azok, akik mindig pozitívak, bölcsek, kedvesek és a jó ügyért harcolnak a fukar, önző és gonosz gazdagokkal szemben. Ez már kisgyerekkorban kialakít egy előítéletet az emberekben, amit persze a későbbi tapasztalatok megerősíthetnek. Például a szegények többször adakoznak, mint a tehetősebbek – fejtegette Csehák Hajnalka pszichológus.
Herczog Mária szociológus szerint a szegények és az idősek kiemelésének okát a magyar társadalom általános hozzáállásában kell keresni.
– Nincs hagyománya a magyaroknál a vesztes nélküli megoldásnak, tehát hogy egy konfliktust úgy rendezünk, hogy mindkét fél jól jár. Általában véve az emberek irigyek, és inkább ők is rosszul járnak, csak hogy a másik ne járjon jól. Akinek van pénze, arról nem hiszik el, hogy tisztességesen szerezte, de ők maguk már nem lennének hajlandók sokat dolgozni érte – vázolta.
Gerendai Károly osztja a szociológus véleményét. Bár a Sziget Fesztivál vagyonos alapítójának nincsenek rossz tapasztalatai, de azt igaznak érzi, hogy a magyarok alapvetően bizalmatlanok a gazdagokkal szemben.
– Nem azt gondolják: a jómódútól tanulni kéne, hogyan csinálta, hanem hogy biztosan ügyeskedéssel, a szabályokat megszegve gyűjtötte a vagyonát. Azt gondolják, ők azért nem gazdagodtak meg, mert rendesek. A világ más tájain tisztelik, felnéznek a gazdag emberekre, és a pénzüket olyanra bízzák, aki már letett valamit az asztalra. Csak a szegénysége miatt nem vagyok bizalmatlan senkivel, de ha valaki bizonyított és sikert ért el, az iránt nagyobb a bizalmam.
