Mire jó a savanyú káposzta? A haspárti magyarok természetesen tudják, a franciák azonban náluk is többet tudnak már róla. Nemcsak töltve vagy rakottan fogyasztva, de megújuló energiaforrásnak sem utolsó!
A „franciák Vecsése”, a Strasbourg városától mintegy húsz kilométerre délre elterülő Krautergersheim és vidéke, Franciaország savanyú káposztájának (choucroute) őshazája egy ideje már a háztartási és a termeléshez szükséges áramot is a káposztából nyeri. Mint mindenütt, az erjesztésnél keletkező és étkezési célra nem szolgáló levet mint savtartalmú folyadékot ôk is szennyvízként kezelték korábban.
Mígnem egy „forradalmi felfedezés” folytán rá nem jöttek: a káposztalé nem közönséges szennyvíz. Merthogy kiderült: olyan baktériumok is bekerülnek ebbe a folyadékba, melyek néhány óra leforgása alatt felfalják a káposztalé organikus összetevőinek kilencven százalékát, és eközben metánban gazdag biogázt termelnek, abból viszont energiát lehet nyerni.
A felfedezést tettek követték: biogáz termeléséhez kisebb „reaktorokat” építettek a nagy ülepítőmedencék mellé. Az ülepítőkben keletkezett iszapot a gyorsan faló baktériummal oltják be, az erjesztés során a biogázból keletkező hőenergiát a reaktorok segítségével áramtermelésre használják. Az árammal az ezerhatszáz lakosú települést és a savanyítóüzemeket működtetik, mi több, a felesleges áramot pénzzé teszik, eladják az áramszolgáltató hálózatába.
A káposzta különleges hasznosításához a helyiek tulajdonképpen a sörgyártásban szerzett tapasztalatokat kamatoztatták. A „megoldás” egyik gyenge pontja, hogy a savanyításnak is vannak szezonális ingadozásai, ezért időről időre az áramtermelés is kisebb. Ez persze nem gond, hisz a falunak mindig jut belőle elég, ráadásul a szennyezés fogalma helyett immár a fenntartható fejlődés fogalmával kapcsolódott össze Krautergersheim neve.
