Áram lesz a káposztaléből

A „franciák Vecsése”, a Strasbourg városától mintegy húsz kilométerre délre elterülő Krautergersheim és vidéke, Franciaország ­sa­vanyú káposztájának ­(chou­croute) őshazája egy ideje már a háztartási és a termeléshez szükséges áramot is a káposztából nyeri. Mint mindenütt, az erjesztésnél keletkező és étkezési célra nem szolgáló levet mint savtartalmú folyadékot ôk is szennyvízként kezelték korábban.

Mígnem egy „forradalmi felfedezés” folytán rá nem jöttek: a káposztalé nem közönséges szennyvíz. Merthogy kiderült: olyan baktériumok is bekerülnek ebbe a folyadékba, melyek néhány óra leforgása alatt felfalják a káposztalé organikus összetevőinek kilencven százalékát, és eközben metánban gazdag biogázt termelnek, abból viszont energiát lehet nyerni.

A felfedezést tettek követték: biogáz termeléséhez kisebb „re­akto­rokat” építettek a nagy ülepítőmedencék mellé. Az ülepítőkben keletkezett iszapot a gyorsan faló baktériummal oltják be, az erjesztés során a biogázból keletkező hőenergiát a reaktorok segítségével áramtermelésre használják. Az árammal az ezerhatszáz lakosú települést és a savanyítóüzemeket működtetik, mi több, a felesleges áramot pénzzé teszik, eladják az áramszolgáltató hálózatába.

A káposzta ­külön­leges hasznosításához a helyiek ­tu­lajdonképpen a sörgyártásban szerzett ­tapasztalato­kat kamatoztatták. A „megoldás” egyik gyenge pontja, hogy a savanyításnak is vannak szezonális ingadozásai, ezért időről időre az áramtermelés is kisebb. Ez persze nem gond, hisz a falunak mindig jut ­belőle elég, ráadásul a szennyezés fogalma helyett ­im­már a fenntartható fejlődés fogalmával kapcsolódott össze ­Krau­ter­gersheim neve.