A csók a Wikipédia szerint az ajkak egymáshoz érintése, a lélegzet cseréje. Becslések szerint éle-tünkből cirka két hetet e romantikus cselekvés végrehajtásával töltünk. Ki ne emlékezne az elsőre, a legforróbbra vagy a leghosszabbra?
A csók történetét a legtöbben a Grimm testvérek Csipkerózsikájának feldolgozásában ismerik pedig már 1697-ben lejegyezte Charles Perrault francia meseíró. A mese különféle változatai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek ugyan, de abban mindegyik megegyezik, hogy az elátkozott hercegnő életét a hős herceg csókja menti meg, aki felébreszti százéves álmából. Azóta is nők milliói várják a herceget fehér lovon és a világrengető csókját. A történelem során azonban számos híresség révén is bekerült az emlékezetbe.
Az áruló Júdás csókja
Krisztus 12 tanítványa közül az egyik, iskarióti Júdás csókja a Getsemáné kertben Jézus be-azonosítására szolgált. Kajafás főpap harminc ezüstöt fizetett a tanítványnak, hogy egy csókkal árulja el mesterét az utolsó vacsorát követően. Ezután Jézust elfogták, megkínozták, halálra ítélték, végül keresztre feszítették. Isten a fia halálát – mint tökéletes áldozatot – használta arra, hogy megszabadítsa a világot bűneitől, így született meg a kereszténység.
„Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” (Lk 22,47-48.) A történet szerint Júdás az árulása után megbánta bűnét, s vissza akarta adni a kapott pénzt. Ám a főpapok elzavarták, ő pedig bánatában öngyilkosságot követett el.
A tengerész csókja
Sokan úgy gondolják, hogy a történelem leghíresebb nyelves pusziját New Yorkban, a Times Square-en sikerült lencsevégre kapni. A fénykép a világ szinte összes újságját bejárta, s egy új korszak, a béke, szeretet és remény szimbólumának tekintették. Az igazság azonban az, hogy az örömittas matróz a téren lévő hölgyek nagy részét megpróbálta megcsókolni, s az Alfred Eisenstaedt fényképén látható nővér a kattintás után megpofozta a békétől megrészegedő tengerészt.
A csókot azóta szoborba öntötték a floridai Sarasotában és természetesen a Times Square-en is. A kép 1945. augusztus 14-én, a Japán feletti győzelem napján készült, noha az Egyesült Államokban a hivatalos ünnepség nem ekkor, hanem a japán kapituláció napján, szeptember 21-én volt. A kép egy héttel később a Life magazinban jelent meg, ahol 12 oldalon keresztül, fényképek segítségével mutatták be a győzelmet. A legkedvesebb illusztráció azonban mind közül Eisenstaedt fényképe lett.
Az első filmes csók
A szerelem legszebb kifejeződésének, a csók első mozgóképes rögzítésére 1896-ban került sor. A filmet a híres amerikai felta-lálózseni, Thomas Edison számára William Heise készítette. A mű találóan a The Kiss címet kapta. A csók John C. Rice és May Irwin színészek között csattant el, s közel 30 másodpercig tartott.
A rövidfilm első levetítése nagy felháborodást okozott, s megbotránkozást idézett elő, a rosszalló újságírók mindenhol rendőri beavatkozást kértek, ahol vetítésre került sor. Egy korabeli kritikus így írt róla: „Az egymás ajkán történő enyelgés elhúzódó látványa már elég ronda volt életnagyságban a színpadon is, ám hogy háromszor lett megismételve, ez már felettébb undorító”.
A betiltott csók
A tragikus sorsú ír költő és író, Oscar Wilde párizsi sírjánál az 1990-es renoválást követően terjedt el az a szokás, hogy a zarándokok jól látható csókot nyomtak a Jacob Epstein szobrász által készített síremlékre.
A rúzsban található zsír- és vegyi anyagok azonban behatoltak a kőbe, és bomlasztani kezdték, ezért Wilde családja és az ír kormány úgy határozott, hogy felújítják az emlékhelyet, s egyben egy üvegfallal el is választják a látogatóktól, így 2011 óta már csak a képek emlékeztetnek az egykori csókkal borított sírkőre.
Az első meleg csók
Peter Finch és Murray Head hírnevüket úgy alapozták meg, hogy a filmvásznon megjelenő első homoszexuális csók hozzájuk kötődik. A John Schlesinger rendezte, 1971-es Sunday Bloody Sunday című filmben (magyar címe: Átkozott vasárnap) az eredeti elképzelés szerint a két férfi csak egy ölelést mutatott volna be, aminek azonban csók lett a vége.
A felvétel közben – Schlesinger őszinte megdöbbenésére – valaki egy hatalmasat ordított a rendező felé. Később kiderült, hogy Finch felesége volt az illető. Finch később, miután a csókról kérdezték, így felelt: „Mindezt Angliáért tettem”.
Az 1260 dolláros csók
1977-ben bizonyos Ruth van Herpen az angliai Oxfordi Művészeti Múzeumba látogatott, ahol elkövette azt a hibát, hogy megcsókolt egy Jo Baer festette műalkotást. Ruth a rúzsfoltját a képen hagyta, a bíróság viszont arra kötelezte, hogy kifizesse a helyreállítás költségeinek díját, mintegy 1260 dollárt.
A bűnös asszony azzal próbálta menteni magát, hogy azért csókolta meg a 18 ezer dolláros, „hideg” művészeti alkotást, hogy felvidítsa. Mások ezt nem így látták, s az aktust művészeti vandalizmusnak tudták be.
Brezsnyev és Honecker
Európa keleti felén talán a legismertebb politikusi csók a szovjet főtitkár, Brezsnyev és Erich Honecker keletnémet pártvezér között csattant el az NDK-ban. Az oroszoknál talán megszokottabb, ám nyugatabbra távolodva felettébb furcsának tekinthető köszöntési módra 1979 júniusában, az NDK fennállásának 30. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen került sor a keleti blokk két pártfőtitkára között.
Annak ellenére, hogy nyugaton a gúny tárgya lett a férfi politikusi csók, ez valójában a szocialista szolidaritásnak egy, a Hruscsov-korszak óta használt gyakori jele volt.„Mint politikus… egy rakás sz.r! De nagyon jól csókol” – kiáltott fel Brezsnyev a korabeli vicc szerint a híres Honecker-csók után, melyről a fotó bejárta a világot, s azóta műemlékként kezelendő, ugyanis Dimitrij Vrubel a berlini falon installációt készített a testvéri csókról.
