Férje ápolja a fél oldalára lebénult Bozó Józsefnét. Miután Margit hét évig árulta, s máig olvassa a Borsot, 59. házassági évfordulójukra az volt a kívánsága, hogy bekerülhessen kedvenc lapjába.
Ötvenkilenc évvel ezelőtti egybekelésük óta csak mélyült a kötelék a tóalmási Bozó József és felesége, Margit között. 1953-ban ismerkedtek meg, majd egy évre rá össze is házasodtak.
– Kalauz voltam a szentendrei héven, a Papa meg kocsirendezőként dolgozott a Filatorigátnál. A kalauznak le kellett szállnia a szerelvényről az indulás előtt, hogy ellenőrizze a fel- és leszállók biztonságát. Egy ilyen alkalommal pillantottuk meg egymást – emlékszik Margit.
József hamar bemutatkozott a csinos lánynak, s attól fogva mindennap találkoztak, 1954. január 10-én pedig összeházasodtak. Egy évre rá született meg első leányuk, akit egy fiú, majd még egy lány követett.
– Nincsen kanál csördülés nélkül. Nálunk is volt néha összezörrenés, de úgy nem hajtottuk soha álomra a fejünket, hogy haragudtunk volna a másikra – árulja el a jó házasság titkát József a Borsnak.
S bár az évek elröpültek felettük, és csontjaik sem olyan erősek mint hajdanán, a szívük ugyanúgy egyszerre dobban.
– Mindig kitartottunk egymás mellett. Papa az építő-, én pedig a sütőiparban dolgoztam a nyugdíjazásomig – folytatja a 78 esztendős asszony. – De a nyugdíj után még húsz évig dolgoztam. Voltam lángossütő és italboltos is, 67 évesen pedig a helyi lottózóba kerültem. Megszereztem a szükséges képesítést, s mellette hírlapot árultam, többek között a Borsot, amit azóta is mindennap megveszünk, és elejétől a végéig elolvasunk – meséli vidáman Margit.
Az aszonynak 2009-ben egy stroke miatt lebénult a bal oldala, de – nem kis mértékben családja támogatásának köszönhetően – jó kedélyét nem veszítette el.
Lapunk a házaspárnak egy Bors-tortával kívánt nagyon sok boldogságot szerkesztőségünk és olvasóink nevében.
