Tüdő, a balatonszentgyörgyi vízóra-leolvasó nyuszija ötven társát megelőzve elsőként futott be a célba a somogysárdi nyúlfutóversenyen. Takács László naponta edzett Tüdővel, és gabonakeverékkel etette.
– Döcögősen indult Tüdő sportkarrierje – vallotta be gazdája, Takács László. A nyúl ugyanis élete első évét ketrecben töltötte. Amikor hozzá került balatonszentgyörgyi portájára, maga sem hitte, hogy jószága egyszer elnyeri az ország leggyorsabb nyula címet.
– Amikor először kivettem a ketrecből, felugrott, visszaesett, s elfeküdt. Gondoltam magamban: így nem lesz belőle versenyző! Minden nap kiengedtem egy kicsit az udvarra. Néhány héttel később már nem lehetett utolérni - emlékszik a füles gazdája.
Barátai unszolására nevezett be a 20. Somogysárdi Nyúltrappra. László minden nap két órát futtatta az udvaron Tüdőt. Kedvenc csemegéje biztosította számára a
jó erőnlétet: a salátalevél és egy speciális gabonakeverék. Ugyan Tüdő jó esélyekkel indult, mégis komoly fenyegetést jelentett számára a szomszéd nyula: Székely Gyors.
– Tüdő 46-os rajtszámmal indult a versenyen, a fiam, Richárd volt a hajtó. A feladat abból állt, hogy a helyi focipályán kellett kaputól kapuig futni. Amikor rajthoz álltunk, éreztem, hogy nagy drukk van benne – mondja László.
Tüdő jól rajtolt, elszántan haladt a cél felé, ám a pálya közepén hirtelen megállt, s nem mozdult. Gazdája akkor nagyon izgult, de ma már tudja: a ravasz nyúl csak elhitette a többiekkel, hogy feladta, s mielőtt utolérték volna, elsőként trappolt be a célba.
– Voltak, akik úgy próbálták doppingolni a versenyzőjüket, hogy horgászbottal répát lógattak az orra elé, vagy szalmát kötöztek a lábukra, de az nem válik be. Nagyon örültünk Tüdő győzelmének, meg is jutalmaztuk, aznap dupla adag salátát kapott – teszi hozzá a büszke tulajdonos.
Tüdő most már a nemzetközi karrierre készül, gazdája nagy reményeket fűz hozzá.