A gépjárműoktatóként dolgozó Lampert Lászlótól nemcsak hosszú lobonca, hanem tetoválásai miatt is többen megrémülnek. Ám, ha valaki megismeri, megváltozik a véleménye.
Már 45 éves is elmúlt, amikor úgy döntött Lampert László, hogy tetoválást csináltat magára. Egy indián tollat kért. Akkor 18 esztendôs fiát is magával vitte, azt akarta, hogy ô is dolgozhasson az ábrán.
– Laci tetováló akart lenni, így nagy örömet jelentett neki ez a munka. Azóta még jó néhány ábrát varrattam. A karomat sas díszíti, mellkasomra egy ló került – mutatja az ősz vagány. Kérdésünkre, hogy a párja mit szól hozzá, nevet.
– A feleségem óvónő, neki egy tetoválása sincs, de az enyémeket nagyon szereti. Azért választottam a vadnyugati hősöket, mert srác koromban az indián regények voltak a kedvenceim – teszi hozzá László. S hogy mit szólnak azok, akik vezetni tanulnak tőle?
– Egyszer éppen baktattam a váltóhelyre, ahol az új tanítvány várt. Leolvastam a szájáról, ahogy azt mondja: Jézusom! Sokan elhamarkodottan alkotnak véleményt, de ez nem túl szerencsés. Volt egy sokdiplomás jogász tanulóm, aki mindig kiskosztümben jött az órákra.
– Az elején megkérdezte tőlem, miért nem vágatom le a hajam, és rosszallotta a tetoválásaimat is. Később aztán nagyon megkedvelt, és sokan járnak így. Vannak, akik kifejezetten hozzám kérik magukat. Következő tetoválása egy farkas lesz, de szigorúan fekete-fehérben. A színes tetoválásokat ugyanis nem szereti.
