Már 45 éves is elmúlt, amikor úgy döntött Lampert László, hogy tetoválást csináltat magára. Egy indián tollat kért. Akkor 18 esztendôs fiát is magával vitte, azt akarta, hogy ô is dolgozhasson az ábrán.
– Laci tetováló akart lenni, így nagy örömet jelentett neki ez a munka. Azóta még jó néhány ábrát varrattam. A karomat sas díszíti, mellkasomra egy ló került – mutatja az ősz vagány. Kérdésünkre, hogy a párja mit szól hozzá, nevet.
– A feleségem óvónő, neki egy tetoválása sincs, de az enyémeket nagyon szereti. Azért választottam a vadnyugati hősöket, mert srác koromban az indián regények voltak a kedvenceim – teszi hozzá László. S hogy mit szólnak azok, akik vezetni tanulnak tőle?
– Egyszer éppen baktattam a váltóhelyre, ahol az új tanítvány várt. Leolvastam a szájáról, ahogy azt mondja: Jézusom! Sokan elhamarkodottan alkotnak véleményt, de ez nem túl szerencsés. Volt egy sokdiplomás jogász tanulóm, aki mindig kiskosztümben jött az órákra.
– Az elején megkérdezte tőlem, miért nem vágatom le a hajam, és rosszallotta a tetoválásaimat is. Később aztán nagyon megkedvelt, és sokan járnak így. Vannak, akik kifejezetten hozzám kérik magukat. Következő tetoválása egy farkas lesz, de szigorúan fekete-fehérben. A színes tetoválásokat ugyanis nem szereti.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.