Sírógörcstől reszketve vallott a bírónak a gyilkosságról Z. Csaba. A nyomozó 83 szúrással végzett szerelmével, a szintén rendőrként dolgozó M. Tímeával.
Tizennyolc évre ítélte tegnap a bíróság Z. Csabát, aki idén július 5-én embertelen brutalitással végzett szerelmével, M. Tímeával. A szigetszentmiklósi rendőrkapitányság két nyomozója között két éve alakult ki viszony, kapcsolatukat a szörnyű végkifejletig veszekedések kísérték. Z. Csaba két gyermek édesapja, a férfi folyton a családja és a szeretője között hezitált, közben azonban féltékenység is gyötörte M. Tímeával kapcsolatban. Az ominózus estén is veszekedtek a nő lakásán, majd Z. Csabát gyilkos indulat kerítette hatalmába, és egy konyhakéssel 83-szor szúrta meg Tímeát.
Tegnapi meghallgatásán Z. Csaba elcsukló hangon, zokogva idézte fel a borzalmas pillanatokat.
– Se veled, se nélküled kapcsolat volt a miénk. Többször próbáltuk lezárni, azon az estén is erről akartam Timivel beszélni. A házasságomból két sérült gyermek született, a veszekedés közben Timi azt vágta a fejemhez, hogy még egy egészséges porontyot sem tudok nemzeni. Teljesen megalázott, le is köpött, ekkor szakadt el a cérna. Elővettem a fiókból a kést, másra már nem emlékszem – temette arcát egy zsebkendőbe Csaba, aki a vérfürdőt követően magával is végezni próbált.
– Bocsánatot kérek Timi családjától, s a sajátomtól is. Édesanyám nem gyilkosnak nevelt, mégis az vált belőlem. Egyedül az ad erőt, hogy a gyermekeim már megbocsátottak nekem.
Surdy Miklós tanácsvezetőt nem hatották meg a férfi szavai, 18 évre ítélte Z. Csabát. A döntés nem jogerős.
Megjátszott megrendültség?
A tárgyaláson idéztek a Z. Csabára vonatkozó igazságügyi pszichológiai szakvéleményből. E szerint Z. Csaba manipulatív személyiség, a vizsgálatok során tett vallomásaiból kiviláglik, hogy magát jobb színben igyekezett feltüntetni, saját felelősségét pedig kicsinyíteni próbálta. Cselekményét szexuális féltékenység motiválhatta.
Ennek fényében nehéz eldönteni, hogy a tegnapi tárgyaláson rátörő sírógörcsöt valódi érzelmek táplálták, vagy csak egy színjátéknak lehettek szemtanúi a teremben helyet foglalók. Mindenesetre Z. Csaba szeméről egyetlen könnycsepp sem gördült le „zokogása” közben, és az ítéletet pedig már rezzenéstelen arccal fogadta.
