Mire hazaért a kórházból Némethné Almási Klára, már nem tudott a saját lakásába bejutni. Hosszú pereskedés után visszakapta otthonát, de a lakásfoglalók tartozásai miatt újra elveszítheti.
A tatabányai Klári néni kálváriája 2003-ban kezdődött. Ekkor halt meg az édesanyja, ô pedig teljesen egyedül maradt.
A szomszédai révén megismert egy középkorú párt, Györgyöt és Ritát, akik gyakran meglátogatták őt, s végül egy üzleti ajánlatot is tettek neki.
– El akarták cserélni a garzonjukat az én lakásomra. Úgy szólt a megállapodás, hogy a lakás mellé még kapok pénzt is. A szerződést megkötöttük, de a földhivatalig már nem jutottunk el. Egy fillért sem kaptam, ezért visszaléptem a szerződéstől – elevenítette fel a történteket a közel nyolcvanéves asszony. – Ezután váratlanul kórházba kerültem, érszűkület miatt le kellett vágni az egyik ujjam.
Az idős asszony öt hónapot volt kórházban. Időközben új ismerősei meglátogatták, és megpróbálták rávenni, hogy írjon alá még egy papírt, amellyel a földhivatalnál bejegyezhették volna a tulajdonjogukat.
– Én azonban nem írtam alá semmit! Akkor már tudtam, hogy nem bízhatok bennük – folytatta Klári néni. – Miután kijöttem a kórházból, és hazamentem, nem tudtam kinyitni a saját ajtómat. Hangokat hallottam bentről, így bekopogtam. Ott ebédeltek, az én bútoraim közt, az én étkészletemből, és még azt sem engedték meg, hogy a csomagjaimat letegyem, vagy a személyes holmijaimat magamhoz vegyem! Hol hajléktalanszállón, hol szociális otthonban kellett meghúznom magam.
Három év pereskedés után a bíróság kimondta: a szerződés érvénytelen, a kis lakás Klári néni tulajdona, és a lakásfoglalóknak 1 millió 300 ezer forint bérleti díjat kell neki fizetniük. Ezt azonban azóta sem fizették meg, sőt velük együtt az idős asszony összes bútora és személyes holmija is eltűnt a lakásból.
A szobában felszedték a burkolatot, leszerelték a radiátorokat, a csaptelepeket, még a vízórát is. Egyvalamit azonban hagytak maguk után: nagy összegű közüzemi tartozást, amit a szolgáltatók Klári nénin akartak behajtani.
– Szerencsére sikerült a legtöbbjükkel kiegyeznem, a közös költség miatt azonban nagy bajban vagyok: közel 800 ezer forintos tartozást halmoztak fel, és a társasház üzemeltetője nem veszi figyelembe, hogy ez nem az én tartozásom. A nyugdíjamból elkezdték vonni, de biztosan félnek, hogy nem élek én annyi ideig, mert már felbecsülték a lakást az árverezésre. Egyik este ide is telefonált egy érdeklődő, hogy nemsokára kalapács alá kerül az otthonom – kesergett az idős asszony. – Én azonban ezt nem hagyom! Küzdeni fogok érte, amíg csak tudok!
