Lépni nem lehetett a hétvégén a bécsi karácsonyi vásárban, és mindenhonnan magyar szó hallatszott. Mintha a fél ország a sógoroknál töltené az adventet. Persze csak az, akinek futja rá.
Miközben fél Európa a legszebbnek tartott budapesti Vörösmarty téri vásárra igyekszik, különvonatot és turistabuszokat kellett indítani advent második szombatján és vasárnapján, annyi magyar indult útnak Budapestről, hogy megnézzék a bécsi karácsonyi vásárt. A buszok a vásár helyén, a Mária Terézia téren teszik le utasaikat. Aki a Westbahnhofra érkezik vagy kocsival a külvárosban parkol le (a belvárosban nem lehet ilyenkor autóval közlekedni), annak metrójegyet kell váltania, darabját egy euróért.
Ha valaki műszaki cikkeket akar vásárolni, az megkapja a Mariahilfer Strassén, de aki karácsonyi hangulatra vágyik, annak nem érdemes itt téblábolnia, inkább az U3-as metrót keresse.
Ha a metróból a Szent István-templomnál, a Stephansplatzon szállunk ki, máris a város szívében vagyunk. Ami Mátyás-templomunkra emlékeztető csodálatos épület megérdemel egy kis figyelmet. Innen végigsétálhatunk a feldíszített bécsi Váci utcán, ahol ajándék- és ruhaüzletek, kávézók és csodás kirakatok várnak. Itt inkább csak nézelődni szabad, mert ugyanezek az áruk másutt olcsóbban megkaphatók. Legfeljebb a Mozart és a Manner édességüzletek kínálatából érdemes választani, avagy a híres Zacher cukrászdában, ahol eredeti bécsi kávét és Zacher-tortát kap a vendég. Igaz, a kettőért borravalóval együtt nyolc eurót (2300 forintot) kell kikészítenie, de az élmény egyedülálló. A shopban pedig gondosan csomagolt torták és finomságok közül választhatunk, 11 eurótól fölfelé.
Az igazi karácsonyi vásár azonban a városháza előtt van. Ez este a leghangulatosabb, persze akkor van a legnagyobb tömeg is. Különleges karácsonyfa díszeket, gyertyákat, kozmetikumokat, csecsebecséket lehet beszerezni, eléggé borsos áron. Itt is lehet enni-inni. A forralt bor 2 euró 80 cent (kb. 800 forint), de egy jó puncsért 3,80-at kérnek, ami már több, mint egy ezres. A bögréért is fizetni kell két eurót, de az visszaváltható. Aki mégis hazavinné, nyugodtan cserélje be egy tisztára, és azt tegye el.
A turista egyik legfőbb gondja a mosdó: ezzel nincs jól ellátva a város. Múzeumokban vagy gyorséttermekben találunk, előbbiben ingyenesen, utóbbiban 40-50 centet (140 Ft) kérnek a használatért. Mindenütt próbálkozhatunk mindjárt magyarul: rengeteg magyar dolgozik az üzletekben, a vásárban és a vendéglátóhelyeken.
Akinek marad ideje látnivalókra is, betérhet melegedni a Burg lepkeházába (épp a karácsonyi vásárral szemben van), ahol egészen közel jönnek a hatalmas trópusi lepkék.
Aki rendes ebédre vágyik, az Figlmüllerhez menjen (a Stephansdom bejáratától balra induljon, s az első keresztutcán forduljon jobbra), ahol 1905 óta tálalnak igazi bécsi szeletet krumplisalátával, hozzá kérhetünk negyed liter bort (így mérik). Ez kijön 24 euróból (közel hétezer forint), de szintén olyan élmény, amit egyszer ki kell próbálni.
Bécsben gyorsan szalad az idő, az egy nap éppen csak arra elég, hogy megmártózzunk a hangulatában. Azok járnak jól, akik megengedhetik maguknak, hogy itt aludjanak legalább egy éjszakát. Aki viszont „csak” a Vörösmarty téri vásárra jut el, 600 forintért vett forralt borát kóstolgatva gondoljon arra, mennyi pénzt megtakarított, hogy Európa leghangulatosabb és egyik legolcsóbb vásárát választotta.
