Bal szívkamra nélkül él Tomi

November 12-én lett egyéves Nyerges Tomi. Volt olyan orvos, aki még azt sem tartotta biztosnak, hogy a szülést túléli. A pici ugyanis bal szívkamra nélkül született.

– Két héttel a szülés előtt vette észre ultrahangos vizsgálaton egy orvos, hogy baj van – mesélte Nyerges Jánosné Ilona. Először Pécsre, majd Budapestre vitték őt, és a szülés utáni második napon, majd egy nap múlva ismét megműtötték az újszülöttet.

Az operáló orvos azt mondta: a műtét olyan jól sikerült, hogy akár a hetvenedik évét is megélheti Tomi. Sajnos a seb elfertőződött, egy hónap múlva újabb műtét következett. Legközelebb januárban, majd három­évesen kell újra kórházba feküdnie a picinek, hogy a szívén korrekciót hajtsanak végre. 

– Két hónaposan hoztuk haza a fiamat, de jött velünk a rotavírus is, ami hasmenéssel jár, így a gyerek négy kilóról háromra fogyott – emlékszik küzdelmeikre az anyu­ka. – Tomi ezt is kiheverte.

A születésnapján kezdett el járni, de beszélni már ennél is korábban. Amit meg akar kapni, azt megszerzi, akaratos és eleven kisgyerek – mondja inkább dicsekedve, semmint rosszallóan Ilona. 

Annak ellenére, hogy a picinek nem szabad sokat mozognia, egy percig sem marad nyugton.

– Figyelmeztettek, hogyha bekékül vagy elszürkülnek a körmei, azonnal állítsuk le, de ilyet még nem tapasztaltam – mondja az édesanya, aki hivatása szerint varrónő, ám Decsen nincs munkalehetőség. A férje is csak alkalmi munkákat kap. Szerencséjükre az anyósánál jutott nekik egy szoba. Gyakran kell Pestre utazniuk vizsgálatra. A család eladósodott, még az a szerencse, hogy a gyógyszertárban hitelre vásárolhatnak, már negyven­ezer forintos tartozásuk gyűlt össze.

– Nem veszítettük el a reményt – mosolyog a nagy nehézségek közepette is Ilona. – Az orvostudomány gyorsan fejlődik, és a családunkban nagy a szeretet. Tomit imádja a bátyja, Jani, állandóan mellette van, vigyáz rá. Bár még ő maga is csak ötéves, érti, hogy élet-halál harcot vívunk.