Éppen egy hónapja, hogy a 11 éves Szita Bencét kegyetlenül meggyilkolták. Amíg a gyermeket eltűntként keresték, édesanyja, Szita Szilvia tehetetlenül ült otthon.
– Borzasztó belegondolni, hogy amíg én itthon abban a hitben voltam, hogy Bencus jó helyen van a nevelőapjával, itt, a házam előtt vitték el a fiamat, és én nem tehettem semmit! Mindig az jár a fejemben, mit élhetett át a kisfiam, és menynyire félhetett attól a nagydarab kopasz férfitól – zokog az anya. B. József, akit Bence kivégzésével gyanúsítanak, Sántoson lakott, ha épp nem volt börtönben. Szilvia az ablakból látta ôt, miután szabadult.
– Nyomasztott, hogy itt járkál a közelben. A párom mondta, hogy itt lakik a faluban egy viskóban. Arra gondoltam, ilyen alakkal nem szívesen találkoznék még fényes nappal sem az utcán. Elképzelni sem tudom, P. Erika hogyan kerülhetett vele kapcsolatba – teszi hozzá Szilvia. Közben egy karkötőt morzsolgat, amit a kisfia a névnapjára készített, de már nem tudta neki odaadni. Szilvia csak akkor mosolyodik el, ha szóba kerülnek Bence kisfiús szokásai.
– Annyi minden akart lenni: focista, motorversenyző, rapper. Születésnapjára nem kért mást, csak hajzselét és „fiús” dezodort, olyat, amit a párom használ. Miután beállította a haját, még egy puszit sem adhattam neki, nehogy tönkremenjen a frizurája – emlékszik az anyuka, de gondolatai visszaterelődnek a gyilkossághoz.
– Az egyik tettes családja bocsánatot kért tőlem. Én nem rájuk haragszom. Akik elvették a fiamat, minden éjjel úgy feküdjenek le a börtönben, hogy azt is megbánják, hogy megszülettek!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.