Azon a hétfőn, amikor P. Erika elcsalta Szita Bencét, a kisfiú édesanyja tette a dolgát sántosi otthonában. Fogalma sem volt arról, hogy épp közvetlenül a háza előtt viszik el kisfiát a közeli erdőbe, ahol kínok közt kellett meghalnia.
Éppen egy hónapja, hogy a 11 éves Szita Bencét kegyetlenül meggyilkolták. Amíg a gyermeket eltűntként keresték, édesanyja, Szita Szilvia tehetetlenül ült otthon.
– Borzasztó belegondolni, hogy amíg én itthon abban a hitben voltam, hogy Bencus jó helyen van a nevelőapjával, itt, a házam előtt vitték el a fiamat, és én nem tehettem semmit! Mindig az jár a fejemben, mit élhetett át a kisfiam, és menynyire félhetett attól a nagydarab kopasz férfitól – zokog az anya. B. József, akit Bence kivégzésével gyanúsítanak, Sántoson lakott, ha épp nem volt börtönben. Szilvia az ablakból látta ôt, miután szabadult.
– Nyomasztott, hogy itt járkál a közelben. A párom mondta, hogy itt lakik a faluban egy viskóban. Arra gondoltam, ilyen alakkal nem szívesen találkoznék még fényes nappal sem az utcán. Elképzelni sem tudom, P. Erika hogyan kerülhetett vele kapcsolatba – teszi hozzá Szilvia. Közben egy karkötőt morzsolgat, amit a kisfia a névnapjára készített, de már nem tudta neki odaadni. Szilvia csak akkor mosolyodik el, ha szóba kerülnek Bence kisfiús szokásai.
– Annyi minden akart lenni: focista, motorversenyző, rapper. Születésnapjára nem kért mást, csak hajzselét és „fiús” dezodort, olyat, amit a párom használ. Miután beállította a haját, még egy puszit sem adhattam neki, nehogy tönkremenjen a frizurája – emlékszik az anyuka, de gondolatai visszaterelődnek a gyilkossághoz.
– Az egyik tettes családja bocsánatot kért tőlem. Én nem rájuk haragszom. Akik elvették a fiamat, minden éjjel úgy feküdjenek le a börtönben, hogy azt is megbánják, hogy megszülettek!
