Negyvenháromezer helyett mindössze ötezer helyen lehet majd cigarettát venni jövő júliustól. A kiskereskedők a szaktárca pályázatának tegnapi kiírása óta vadul számolgatnak, megéri-e a dohányeladási engedély.
Számolgatásba kezdett minden dohányárus, vajon megéri-e pályáznia azért, hogy jövő jú-liustól dohányboltot nyithasson. Tegnap ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapján megjelent egy pályázati felhívás a Nemzeti Dohányboltok nyitására. Ez – többek között – kimondja, hogy egy személlyel vagy céggel legfeljebb öt szerződést köt az állam, ami lényegében kizárja a korábban dohánytermékekkel foglalkozó üzlethálózatok részvételét.
– Jogászaink vizsgálják a pályázatot, az álláspontunkról csak azután nyilatkozunk – mondta lapunk kérdésére Nagy Marianna, az újságok mellett dohánytermékeket is árusító Relay és Inmedio kioszkok üzemeltetője. A törvény egy másik rendelkezése is kilöki a nagy cégeket az üzletből.
– Csak kisebb cégformákban, betéti, közkereseti társaságokban és egyéni vállalkozásokban dolgozók pályázhatnak, ez alaposan átalakítja majd a dohánykiskereskedelmet – tájékoztatta a Borsot Adorjánné dr. Tordán Éva, a Magyar Dohánykiskereskedők Egyesületének titkára. – Ugyanakkor a már most is ezzel foglalkozó, tagságunkba tartozó trafikosok többsége annak ellenére is pályázni kíván, hogy a dohányárut kínáló üzlethelyiségben más terméket, üdítőt, rágót, újságot nem kínálhat.
Hét magyar nagyvárosban végeztünk ezzel kapcsolatos felmérést, de a trafikosok kitartanak üzleteik mellett akkor is, ha ez a szakma évtizedek óta nem a gyors meggazdagodás záloga volt. A II. világháború után a trafiknyitás a hadiözvegyek kiváltsága lett, szerény, de hosszú távú megélhetést biztosítva. Most is ezt ígéri a húsz évre kínált szerződés. Az általunk megkérdezett kereskedők többsége úgy látja, akkor is jól jár, ha megtartja eddigi teljes árukészletét, a dohánytermékek árusítására pedig új helyiséget bérel – szögezi le az egyesületi titkár.
– A kérdés csak az, hogy valóban hosszú távú-e a megélhetés – fogalmazta meg a Borsnak fenntartásait Csát Eszter, egy budapesti dohánybolt üzemeltetője. – Mert ha szavatolják, hogy a díj nem emelkedik évente, akkor érdemes elgondolkodni, hogy pályázzon az ember. Még akkor is, ha ehhez új üzletet kell bérelni, esetleg alkalmazottat is fel kell venni. Ez utóbbi a legdrágább tétel – magyarázza a trafikos.
Az állam által követelt koncessziós díj kisebb teher, településtípustól függően évi 100–240 ezer forint. A fővárosban ez havi 20 ezer, egy 2000 léleknél kevesebbet számláló településen havi nyolcezer forintot jelent. A kisboltoknak viszont így sem biztos, hogy megéri.
– Ilyen alacsony árrés mellett nem lehet megélni csak dohányáruból. Ha a négy százalékos hasznot 15–20 százalékosra emelnék, lehet, hogy elgondolkoznék rajta, így nem – magyarázza Amaczán Csilla, aki eddig kisboltjában kínálta a füstölni valót.
Dohányboltot nyitni kétezer lakosonként lehet, vagyis az eddigi 43 ezer helyett országosan mintegy ötezer helyen lehet majd bagót kapni. Tavaly Magyarországon 13 milliárd 680 millió szál cigarettát adtak el, vagyis – a jelenlegi 700 forintos átlagárat alapul véve – a piaci szereplők 504 milliárd forintot forgalmaztak.
A nagy- és kiskereskedelmi árak közötti eltérés alapján a trafikosok egy doboz cigarettán 3–5 százalékos hasznot szerezhetnek, tehát körülbelül évi 20 milliárd forintnyi nyereségen osztoztak eddig. Ha a jövőben az elárusítóhelyek száma ötezerre csökken, egy-egy kereskedő átlagosan mintegy négymillió forintnyi nettó bevételre számíthat egy évben. Vagy ennyire sem, hiszen változnak a feltételek. És ebbôl kell fedezni az üzlet fenntartását is.
– Ma már mindenki több lábon áll. Nálunk az üzletben újság, dohányáru és édesség is van. Az három. De egy háromlábú szék is felborul, ha két lábát kirúgják alóla – érzékelteti az őket érő veszteséget Csát Eszter trafikos.
