Szilviának nincs nyugalma, mióta meglátta összevagdosott arcocskájú kisfia holttestét. Úgy tudja, huszonhétszer szúrták meg. Minden éjjel maga előtt látja, ahogy kegyetlenül kínozzák egyetlen kisfiát. Képtelen lenyelni egy falatot, egész nap sír.
Csontsoványan és agyongyötörten ül a konyhában fekete ruhában Szita Szilvia. Kisfiából csak néhány kép és egy nyakláncmaradt neki. Az édesanya kerüli a nyilvánosságot, a tegnap este megtartott lakossági fórumra sem ment el, de a Bors munkatársát fogadta. Az utóbbi időben sok támadás érte, amiért Bencét más nevelte.
– A fiamnak csak ideiglenes gyámja volt Sándor, amíg mi a párommal rendbe jövünk anyagilag. Imádták egymást – szögezi le Szilvia. A 42 éves asszonnyal kegyetlenül bánt a sors. Tizenötször műtötték. Varrónővégzettsége van, mégis évekig a csirketelepen pakolt, mert nem kapott más munkát. Egy idő után a szervezete felmondta a szolgálatot, ma rokkantnyugdíjas. Párja minden munkát elvállal, de állást nem kap.
– A lakáshitelt sem tudtuk fizetni, ezért örültem, amikor édesanyám felajánlotta, hogy lakjon Bence nála Kaposváron, onnan könnyen bejár a református iskolába. Lilla is azért költözött az apjához, hogy ne kelljen bejárnia Sántosról. Azt szerettem volna, ami a gyerekeknek a legjobb. Miután anyukám egészsége is megromlott, úgy döntöttünk, hogy Sándornál és a nővére mellett lesz a legjobb helyen – magyarázza Szilvia. Nehéz szívvel engedte el a gyermekeit, hiszen többször is megélte, ami egy édesanya számára a legtragikusabb: meghalt háromnapos kisfia, Dániel, és több vetélése volt. Bencére úgy tekintett, mint az élet különleges ajándékára.
– Az apja hallani se akart róla, én mégis nagyon vártam. Egyedül csináltam végig a terhességet és a szülést – emlékszik. Miután Bence Felsőmocsoládra került, mindennap azzal vigasztalódott, hogy ott jó helye van. Nevelőapja külön szobát épített neki, és járhatott végre sportolni, együtt lehetett a nővérével, Lillával, de bármikor hazamehetett Szilviához, aki azon volt, hogy mielőbb visszakaphassa Bencét.
Aztán jött a borzalom, amire senki se számított: a féltékeny barátnő, P. Erika.
– Egyszer találkoztam vele, de jól színészkedett. Tudtam, hogy Bence nem szereti, többször panaszkodott rá, de mi Sándorral nem szóltunk bele egymás magánéletébe – sóhajt Szilvia. Amikor Bence eltűnt, napokig ült otthon kétségek között. Telefonja nem volt, a tévéből tudta meg, hogy megtalálták a fiát holtan, egy régi temetőben.
– Azt mondták, huszonhét késszúrás érte, majd élve eltemették. Muszáj volt megnéznem a kis holttestét, mert nem tudtam elhinni, hogy ő az. Amikor a koporsóban megláttam az arcocskáját összevagdalva, elájultam. Felfoghatatlan, miért kellett meghalnia. Csupán annyi bűne volt, hogy nagyon szerették őt.
