A nyílt pályán, menet közben állt meg egy mozdonyvezető szíve. Az 54 esztendős masiniszta gépe súlyos tragédiát is okozhatott volna, ha nincs véletlenül éppen kísérő a szerelvényen.
Borzalmas vasúti tragédia történhetett volna, egy 33 éve szolgálatot teljesítő mozdonyvezető – akinek nevét kegyeleti okokból nem írhatjuk le – mozdonya vezetői ülésében kapott halálos kimenetelű szívinfarktust.
– Nemzetközi fuvarban közlekedett a mozdonyával – tájékoztatta a Borsot Kiss László, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének (MOSZ) elnöke, az elhunyt masiniszta személyes jó barátja. – A határátmeneti forgalomban is egyedül vannak a mozdonyvezetők a vezetőálláson, de most kivételesen egy külön előírás miatt kocsivizsgáló is utazott vele a mozdonyon, amikor kollégánk elfehéredett, majd eszméletlenül ráborult a műszerfalra. Bár beépített automatikus védelem is rendelkezésre áll, de még annak aktivizálódása előtt megállította a gépet a kocsivizsgáló, majd értesítette a legközelebbi állomást,mentőt és orvost kért. De hiába robogtak be a határállomásra, kollégánkat már nem sikerült újraéleszteni. Másnap lett volna 54 esztendős – teszi hozzá Kiss László.
– Úgy tudom, az orvosok szívinfarktust állapítottak meg nála, szinte azonnal életét vesztette. Érthetetlen ez a hirtelen halál. Csak merem remélni, hogy nem a néhány évvel ezelőtt bevezetett új vezénylési rend miatt felgyülemlett munkamennyiség vezetett egy kiváló kolléga halálához – magyarázza a szakszervezeti vezető.
– Az Ivu plan vezénylési rend bevezetése óta havi 20-22 szolgálatot teljesít egy-egy mozdonyvezető. Sokszor két-három napon át hajnali két órás indulásra köteleznek egy-egy kollégát, s esetenként még az is előfordul, hogy egy hét alatt egyetlen normális éjszakát sem tud otthonában tölteni a mozdonyvezető. Ez borzalmasan leterheli az ember szervezetét, így közvetve veszélyezteti a közlekedés biztonságát is – szögezi le a MOSZ elnöke.
