Sokkolta a világot orosz tudósok bejelentése: megnyitják minden idők legnagyobb gyémántbányáját Szibériában, ahol egy több millió évvel ezelőtt egy meteoritbecsapódás indította el a gyémántképződést. A készlet fölrobbanthatja a gyémántpiacot.
Akár háromezer évre is képes lenne gyémánttal ellátni az ipart a szibériai lelőhely – állítják az orosz kutatók, miközben szenzációs bejelentést tettek. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy a Krasznojarszki területen óriási tartalékok szunnyadnak a föld alatt, ám a mennyiséget és a kibányászhatóságot mindeddig titokban tartották, valószínűleg azért, hogy ne állítsák fejtetőre a gyémántkereskedelmet.
Most azonban sikerült sokkolniuk a világot, hiszen a sajtótájékoztatón elmondták, több trillió karátnyi gyémánt vár kitermelésre. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ezúttal nem elsősorban az ékszerként is használt ásványkincsről, hanem az ipar által felhasznált szuperkemény gyémántról van szó.
Lapunk e témában megkereste dr. Szakáll Sándor egyetemi docenst, aki szerint a meteorit becsapódása nyomán akár 2000– 2500 fokra is felhevülhetett a kőzet, és ami még fontosabb, ugyanolyan hatalmas nyomás alakulhatott ki, mint amilyen egyébként csak a föld mélyében uralkodik. A becsapódás pillanatában drasztikusan megnövekedett hőmérséklet és nyomás hatására a földkéregben elhelyezkedő grafit kristályszerkezete gyémánttá alakulhat át – egyébiránt mindkettő tiszta karbon (C).
A becsapódás erejét jól mutatja, hogy a Jakutföld határán fekvő Popigaji-kráter átmérője eléri a 100 kilométert; a tudósok szerint ezt az óriási lukat egy 5–8 kilométer átmérőjű meteorit üthette 30–35 millió évvel ezelőtt. El lehet képzelni, milyen irdatlan erők szabadulhattak fel ekkor.
A gyémánt képződése normál módon a földkéreg alatt, a földköpenyben, tehát 100–150 kilométer mélységben és mintegy 50–100 kilobar nyomáson játszódik le – magyarázza a Miskolci Egyetem tanszékvezetője, hozzátéve, hogy ebből a hatalmas mélységből természetes módon egy speciális, nagy gyorsaságú vulkáni működés során, a magmával kerülhet felszínre a mélyben kristályosodott gyémánt.
Az iparban a gyémántot elsősorban a keménysége (nincs ennél keményebb természetes anyag) teszi nélkülözhetetlenné. Még úgy is megéri a bányászata, hogy átlagosan egytonnányi kőzetből mindössze 1 tized grammnyi gyémánt nyerhető ki. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben kifejlesztették az úgynevezett szintetikus gyémántot, amelyet mesterségesen létrehozott, több ezer fokra felhevített és több ezer atmoszféra nyomás alá helyezett kamrákban állítanak elő.
A popigaji úgynevezett impaktit gyémánt azonban a híradások szerint kétszer keményebb az eddig fellelt természetes gyémántnál.
A kitűnő kopásállósága és nagy szemcsemérete mellett az is tovább növeli az értékét, hogy a kibányászása minden bizonnyal kifizetődőbb, mint más bányák esetében. Szakáll Sándor szerint a világ legnagyobb gyémántbányászati kürtői eddig is Szibériában voltak találhatók, ezek némelyike több tíz kilométer széles, és akár egy kilométer mély is lehet.
Csak Európában nincs
A gyémántot Európán kívül valamennyi földrészen termelik, eddig Szibéria mellett Brazíliában, Dél-Afrikában és Ausztráliában voltak a leggazdagabb lelőhelyek. Amennyiben külszíni fejtéssel jutnak hozzá, akkor a felső rétegeket teraszszerűen fejtik le. Ezt követően a kőzetanyagnak a Föld mélyében robbantásokkal teszik összegyűjthetővé, és a mélyből tárnákon keresztül szállítják a felszínre.
Itt kőmalmokban megőrlik, majd mosókban megtisztítják a kőzetet, ezután az egyre finomabb rostagépek következnek. Régen kézzel, ma már célgépekkel történik a gyémánt szétválasztása.
