Világszerte egyre több gyermek születik meg úgy, hogy – elvileg – soha sem ismerheti meg a biológiai apját. A spermadonorok kiléte ugyanis titkos, ám felnőtté válva sokan érzik úgy, joguk van megismerni a gyökereiket.
Mindössze saját nyálmintájára, egy genetikai vizsgálatra és az internetre volt szüksége annak a 15 éves amerikai fiúnak, aki a valódi édesapját szerette volna felkutatni. Mike édesanyja annak idején nem talált magának olyan férfit, akinek szívesen szült volna gyermeket, ezért egy spermabankhoz fordult.
Ott megadta a kívánt paramétereket (fejforma, magasság, hajszín, testalkat), majd pedig úgynevezett inszeminációs (beültetéses) módszerrel egy idegen donor spermáját juttatták be a petefészkébe. Harmadszori nekifutásra megfogant, és kilenc hónap múltán életet adott Mike-nak.
A gyermek 12 éves volt, amikor édesanyja elmondta neki fogantatása történetét, a kamaszkorba lépő fiú pedig elhatározta, megkeresi biológiai papáját. Első lépésként 289 dollárért genetikai vizsgálatot kért, majd pedig az eredményt feltette egy mindenki számára elérhető internetes oldalra. Szerencséje volt.
Hamarosan jelentkezett ugyanis egy nála alig valamivel idősebb fiatalember, akinek a genetikai „térképe” szinte megegyezett Mike-éval. Kiderült, ők féltestvérek, majd arra is fény derült, hogy az idősebb fivér édesapja ifjú korában valóban adományozott spermát egy intézet számára. Mike tehát rátalált édesapjára, az eset azonban rengeteg etikai és érzelmi kérdést vet fel.
Hiába történik a mintaadás teljes titoktartás mellett, lám, mégis csak megtalálhatók az apák. De képzeljük csak el, amint egy középkorú, többgyermekes házaspár életébe egyszer csak sorban bekopogtatnak a férfi magjából mesterséges megtermékenyítés útján született gyermekek. Merthogy egy-egy donor akár több gyermek édesapja is lehet.
„Ez az első alkalom, amikor ilyen esetről hallok” – jelentette ki Bryan Sykes, az Oxfordi Egyetem genetikai professzora Mike történetét megismerve. Azóta már több tucat eset kapott nyilvánosságot, és a legtöbb esetben először a féltestvérek találnak egymásra. Előfordult azonban olyan is, amikor a donor kezdte el kutatni, vajon mi lehet az ő „magról sarjadt” gyermekeivel.
Vigyázz, vérfertőzés!
„A jelenleg hatályos törvények szerint ma Magyarországon négy terhességig használható fel egy alany mintája” – nyilatkozta korábban dr. Balogh István, a budapesti Krio Intézet igazgatója. Erre a korlátozásra éppen azért van szükség, hogy a későbbi vérfertőzés esélyét a minimálisra szorítsák.
Nem elképzelhetetlen ugyanis az az eset, hogy két, egymásban testileg és lelkileg sok hasonlóságot találó – annak idején mesterséges megtermékenyítés útján fogant – fiatal egymásba szeret, esetleg össze is házasodik, és csak később derül ki, hogy édesapjuk egy és ugyanaz. Minimális ennek az esélye, de nem lehetetlen.
Az etikai és büntetőjogi vonatkozásokon túl éppen ezért váltott ki hatalmas felháborodást egy osztrák származású, ám Angliában híressé vált orvos-genetikus esete. Az ügy ugyan nemrég pattant ki, ám a történet az elmúlt évszázad közepéig nyúlik vissza: Bertold Wiesner és felesége, Mary Barton 1940-ben Londonban alapított termékenységi klinikát, amelyen az évtizedek során 1500 nőt termékenyítettek meg mesterséges úton.
A klinika úgy hirdette magát, hogy ott kizárólag magas intelligenciájú, rendkívül előnyös testi adottságú donoroktól származó mintákat tárolnak. A professzor 1972-ben, felesége 2001-ben távozott az élők sorából, és mindeddig nők százai rebegtek hálát nevük hallatán. Csakhogy a mintákból fogant egyik gyermek, a kanadai filmrendező, Barry Stevens a saját genetikai térképe alapján elkezdte keresni féltestvéreit a világhálón, és legnagyobb megrökönyödésére nagyon rövid időn belül több mint tízen jelentkeztek a felhívásra.
A rendező ezt követően folytatta a nyomozást, amely kiderítette, hogy az addig istenített orvos évente legalább 30, összességében akár hatszáz nőt is teherbe ejthetett – a saját spermájával. Wiesner jó vágású, jó fizikumú, és kétség kívül magas intelligenciájú férfi volt, így a hirdetésekben nem hazudott, bár azt elfelejtette közölni pacienseivel, hogy minden második minta tőle származik.
„Feltétlenül meg kell szüntetni a titkosságot, és a babák születési anyakönyvi kivonatába be kell vezetni a biológiai édesapa adatait is!” – hangoztatja most David Gollanz ügyvéd, akinek valódi papája ugyancsak Wiesner.
Nők megmentője
Különös módját választotta a segítségnyújtásnak egy honfitársunk, aki különféle közösségi oldalakon, illetve blogoldalakon elhelyezett levelében kínálja fel spermáit. Többek között ezt írja: „Gyermeket szeretnél? … Mivel szeretnék segíteni a babára vágyóknak, ezért meghirdetem, hogy SPERMADONOR SZEREPÉT VÁLLALOM”.
A titokzatos fiatalember önmagát egészséges, 190 cm magas, sötétszőke hajú férfiúnak írja le, és kihangsúlyozza, hogy „családomban semmiféle komolyabb betegség nem fordult elő, átörökíthető genetikai betegség kizárható”. A megtermékenyítésnek ez a módja világszerte rendkívüli módon szabályozott. Csakis többszörös egészségügyi, sőt pszichológiai szűrőn áteső férfiak kerülhetnek be a programba, nem véletlen, hogy a jelentkező urak mintegy negyede alkalmas csupán arra, hogy mintát adjon.
Éppen ezért azt gyanítjuk, az ismeretlen jótevő valószínűleg természetes módon szeretné a hölgyekbe juttatni megtermékenyítő magjait, csak éppen mindehhez egy rendkívül különös hirdetési módot használt. Ezt a feltételezést erősítik levelének utolsó sorai is: „Kérlek, írj egy rövid bemutatkozást, szándékaidat és egy elérhetőséget, meg foglak keresni.”
A Bors szerkesztősége eleget tett a felhívásnak; írtunk a fiatalembernek, leírtuk szándékunkat, miszerint szívesen megszólaltatnánk cikkünkben, ám válasz nem érkezett.
Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a fenti módon törvényesen nem lehet segíteni a gyermektelen házaspárokon. Az idegen donortól származó spermamintákat az erre szakosodott klinikák őrzik, mégpedig mínusz 196 fokra lehűtve, amely klinikailag bizonyítottan nem árt a hímivarsejteknek.
Válassz táblázatból!
A termékenységi klinikákhoz fordulók egy táblázat segítségével állíthatják össze a kívánságlistát. Az egyedülálló nők általában saját férfiideáljuk alapján választanak arc- és testalkatot, haj- és szemszínt, míg azok a párok, amelyek a férj meddősége miatt fordulnak orvoshoz, inkább a férjhez hasonló donortól szeretnének kisbabát. Erre meg is van az esélyük, hiszen a donorokról – személyazonosságuk kivételével – sok adat áll rendelkezésre, még a foglalkozásuk és a vallásuk is megadható.
Rendkívül érdekes, hogy míg 1992-ben az egészséges populációban az átlagos spermaszám a minta egy milliliterében 113 millió ivarsejt volt, addig ez napjainkra 66 millióra esett vissza. A nemzőképesség alsó határának ma a 20 millió/ml értéket tartják az orvosok. A mintaadásra jellemzően egyetemisták, valamint rajtuk kívül is a 18–26 éves korosztály tagjai jelentkeznek leginkább, nem utolsó- sorban pénzkiegészítés gyanánt. Akadnak országok, ahol busásabban térítik meg az urak fáradozásait, Magyarországon 10–15 ezer forint jár egy-egy mintaadásért.
Előfordul persze, hogy olykor kifogy a készlet. Így járt nemrégiben egy osztrák intézmény is, amely sajátos módon talált megoldást. Thalheim városának klinikája a hadsereghez fordult segítségért, és az osztrák honvédők nem is voltak restek: számos önkéntes jelentkezett. „Az eredmény szenzációs, köszönjük a katonák önfeláldozását” – nyilatkozta némi iróniával Ramona Schausberger, a klinika asszisztense, mert azért azt ő is tudja, hogy a fáradságba azért némi örömérzés mindenképpen vegyült.
