A háziasított állatok emberfüggők, a vadak pedig nem, éppen emiatt nehéz kommunikálni velük. Az ember által felnevelt vadállatok ugyan kezes jószágokká válnak, de a vadállatok ösztöneit nem lehet kitörölni belőlük – vallja Horkai Zoltán állatszelídítő.
– Éppen ezért nem lehet úgy képezni őket, mint mondjuk a kutyákat vagy a lovakat, amik feltétel nélkül képesek a parancsokat végrehajtani. A többieket viszont furfangosan kell tanítani. Például a legyeket fénnyel, meleggel és büdös, rothadó szaggal vonzzuk a kijelölt helyhez. Az egyik reklámfilmben a legyünket berepültettem a levesbe, amiből a főszereplő kimentette – mondta a szakember.
Horkai Zoltán kifogyhatatlan a sztorikból. Egyik filmjükben pingvineknek kellett átvonulni egy hűtőszekrényből a stúdió másik oldalára. Igen ám, de ezekre az állatokra az a jellemző, hogy idegen környezetben azonnal felfedező útra indulnak és szétszélednek.
– Én azonban erre is felkészültem. Jól tudtam, hogy a pingvinek kolóniákban élnek, és azt követik, ezért hatalmas tükröt tettem velük szembe, és ők ösztönösen az általuk pingvinseregnek hitt csapat felé indultak, át a kamera előtt – tette hozzá Horkai.
A farkasokról az a tévhit járja, hogy erőszakos, veszélyes állatok, akik vicsorítanak támadás előtt. De ez nem igaz. – Elég, ha ételt teszek a farkas elé, és fenyegetően lépek felé a kamera takarásában. Érdekes, hogy a macsó Van Damme és a veszélyes bűnözőket alakító Nicolas Cage ennek dacára tartott a farkasaimtól, viszont Gérard Depardieu barátságba került velük. Anthony Hopkins pedig a macskáimba szeretett bele – mosolygott az Ace Venturát megszégyenítő vadállatbarát.
De a munka folyamatos: legutóbb A sas című amerikai filmben alakítottak nagyot Horkai szürke marhái és vaddisznói Donald Sutherland oldalán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.