Huszonhét gyermeket zárt sötét, fűtetlen cellákba egy tatársztáni muzulmán szekta vezére. Áldozatai között akadt, aki már tíz éve élt elzárva.
Vakondéletre kárhoztatott egy és tizenhét év közötti gyerekeket a nyolcvanhárom éves Faizrakhman Szattarov. A gyerekek között akadt, aki sosem látta a Napot. Szüleikkel, mintegy harmincnyolc felnőttel éltek az oroszországi Kazany egyik elővárosában, egy föld alatti katakombarendszerben, amely hétszintnyi mélységbe nyúlt egy romos, háromszintes bérkaszárnya alatt.
A gyerekeket végül a tatársztáni rendőrök szabadították ki, miután egy gyilkossági ügyben nyomozva rábukkantak a zárkákra. A kis foglyok azonnal kórházba kerültek, később ideiglenesen egy árvaházban helyezik el őket.
A muzulmán szekta tagjai és vezetője, az önjelölt próféta ellen bántalmazásért és vétkes gondatlanságért emeltek vádat.
Szattarov még a hatvanas években kiáltotta ki magát prófétának, és az elmúlt évtizedben a világtól elzártan élt követőivel. Egyszer kijelentette, hogy az elhagyott ház, ahol éltek, egy független iszlám állam. Követői nem hagyhatták el a föld alatti lyukakat, csak azok, akik dolgozni mentek, hogy eltartsák a szektát.
A rendőrség most azt tervezi, hogy lerombolja az engedély nélkül épült tűzveszélyes házat.
– Jöhetnek buldózerekkel, de ezt a házat csak a holttestünkön át rombolhatják le – fenyegetőzött Szattarov helyettese, Gumer Ganyijev.
