Gyerekek, akik a könnyeket és a fájdalmat „választották” - megrázó fotók

Ha valamit el akar érni az ember, azért meg kell küzdeni, lett légyen szó az élet bármely területéről. Amikor egy gyereket beíratnak valamilyen sportra, még nem tudni, lesz-e belőle cserebogár, hiszen kell hozzá tehetség, kitartás és gyakorlás.

Kínában ezt különösen komolyan veszik, hiszen a sport az egyik út, mely kivezet a szegénységből. A tornászok élete hasonló, mint Hajdu Szabolcs, Fehér tenyér című filmjében, de 3 éves korukban kezdődik és majdnem „örökké” tart.

Minden évben sok tehetséges kínai gyerek lépi át a tornásztáborok küszöbét, de kevesen maradnak. Nem szórakozás az életük, nagyon kemény munka folyik. Egy tornaelemet több százszor is végigcsinálnak, egy mozdulatsort öt évig tanulnak. A kézenállás alap, ha valaki jól csinálja, hamarabb menekül, aki nem, az addig marad a falnál, míg elégedettek nem lesznek vele. Még akkor is, ha fáj neki vagy eltörik a mécses.

- Ha egy gyerek sírva fakad, az láncreakciót indít be, és akkor nincs megállás, mindenki bömböl – mondta Xia edző a China Smack magazinnak. – Nasival lehet őket lecsillapítani – teszi hozzá, mintha ez lenne az élet legtermészetesebb dolga.

Azt mondják, a 6 éves kínai gyerekek igenis tudják, mit és miért vállalnak. Bajnokok akarnak lenni. Minden és bármi áron. A könnyek felszáradnak, a verejtéket letörlik, a fájdalom pedig elmúlik…

Biztosan így van, de a kínnal együtt a gyerekkoruk is tovaszáll, s csak szurkolhatunk nekik, hogy szüleik nem hiába hagyták őket a táborban...