Kerekes székben is teniszeznek Sándorék

Attól, hogy valaki nem használhatja a lábát, még nincs vége a világnak – bizonyítja Navratyil Sándor története. A férfi 23 évesen szenvedett gerinctörést.

– Megcsúsztam az úton a kis Polskimmal, és a szemből jövő busz telibe találta a megpördülő kocsit. A farmotort nekivágta a gerincemnek, ami eltört. Az orvosok közölték, hogy többé nem tudok lábra állni. Az első fél év borzalmas volt. Szerencsére részt vehettem 1988-ban Ausztriában, Graz mellett egy rehabilitációs programban. A két hónapos kezelésnek része volt a sport, ott szerettem bele a teniszbe. Ez olyan sportág, amelynél nincs szükség a pálya vagy az eszközök átalakítására, csak egy szabályt kellett beiktatni: a kerekes székből teniszező térfelén a labda kétszer pattanhat – meséli a férfi.

Ausztriából hazatérve reklámozni kezdte a sportot. Ma szinte minden magyar játékos fenn van a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) világranglistáján. Közülük is első Farkas László, akiről már a pálya szélén érdeklődve is csak azt halljuk: ő a legjobb játékos a Feneketlen- tó melletti Park Teniszklubban megrendezett Return Cup 2012-es tornán.

– Persze! Éppen most kaptam ki Seppitől egyéniben – nevet a kerekes székes tenisz-szakág hazai vezetője, rámutatva a félelmetes tenyereseket osztogató osztrák fiatalemberre.

– A 600 fős világranglistán most a 45. vagyok, mert ahová csak lehet, elmegyek versenyezni. Persze nehéz, mind a tíz magyar játékos amatőr, a sporteszközöket szponzoroktól kapjuk, a nevezési díjakat, utazási költséget az embernek magának kell előteremtenie – magyarázza Farkas. – Ez a torna is pénzdíjas, de csak a győztesnek éri meg, mert 300 eurónyi öszszeg üti a markát, a második kétszázat kap, a nevezési díj pedig 150 euró volt.

– Nem is a pénzért csináljuk, hanem mert mozogni és versenyezni is kell – szögezi le Seppi (Josef Riegler), aki a magyarok legjobbját elbúcsúztatta az egyenes kieséses versenytől. – Nekem tíz éve egy konténer esett a hátamra, az törte el a gerincemet. Előtte fociztam, futottam, azóta teniszezek. És imádom...