Nem szüntethető meg a hálapénz sem az egészségügyi dolgozók, sem pedig a betegek szerint. Július 1-jétől az igazgatóknak kell dönteniük: elfogadhatnak-e a dolgozóik pénzt.
Harmadik személytől díjazás nem fogadható el vagy nem köthető ki, kivéve, ha a tilalom alól a munkáltató felmentést ad – mondja ki július elsejétől a munka törvénykönyve. Így a passzus értelmében többek között hálapénzt sem fogadhatnának el a kórházi dolgozók, csak ha az intézmény vezetője engedélyt ad rá.
Dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója nyilatkozott úgy elsőként: bár a hálapénzt mindkét fél számára rossznak tartja, ha a jelen helyzetben tiltani próbálná, azzal az orvosait űzné el.
– Megírtam a főigazgatói utasítást, amelyben leszögeztem: a hálapénz előre kikötése bűncselekmény, így az változatlanul tilos, de a paraszolvencia, tehát az utólagos pénz elfogadható – mondta dr. Rácz Jenő.
Nem csak a Veszprém megyei kórházigazgató van azonban ezen a véleményen: az országban kevés olyan kórházat találni, ahol ne hasonlókép-
pen vélekednének. Így dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgató-főorvosa szerint is tudomásul kell venni, hogy a hálapénz létező intézmény.
– Lehet nem beszélni róla, de ettől még létezik. Egyszerű történelmi okai vannak, hogy ez így fennmaradt. Annak idején ugyanis szándékosan állapítottak meg alacsony bért az orvosoknak, mert beleszámolták azt is, hogy hálapénzt kapnak – mondta el dr. Csiba Gábor a Borsnak.
– Fantasztikus dolog lehetne, ha ország-világ előtt vállalhatnánk, hogy ebben a kórházban nem fogadnak el paraszolvenciát. Csakhogy innentől kezdve több orvos megélhetése is veszélybe kerülne – vélekedett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgató-főorvosa, hozzátéve: ezek után alkalmazottai rögtön elgondolkoznának azon, hogy vajon érdemes-e maradniuk.
Dr. Csiba éppen ezért engedélyt ad a dolgozóinak, hogy utólag elfogadjanak pénzt. A kórházigazgatónak egyébként néhány évvel ezelőtt már volt egy ötlete, ami nem talált támogatókra. Csiba azt javasolta, hogy a betegek által adott hálapénzt osszák vissza a munkában részt vevők között.
Mivel egy páciens gyógyulása sosem egy személyen múlik, hanem egy teljes csapat teljesítményén, a műtősfiútól a nővéren keresztül az orvosig.
Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó orvos arról beszélt, hogy nem jó a megoldás. – Önmagában a hálapénz szabályozása nem oldja meg a problémát. Mindig lesz olyan orvos, aki elfogadja. Azzal pedig mi lesz, aki egész életében nem fogadta el, most meg majd előírják neki? – háborodott fel Miklós, a belgyógyász-kardiológus.
– Szerintem az lenne a helyes megoldás, ha egy tollvonással megszüntetnék a paraszolvenciát és rendeznék a béreket. Azt a kórházigazgatót, aki megtiltja a hálapénz elfogadását, utálni fogják, aki pedig engedi, azt erkölcstelennek tartják. Ördögi kör és hatalmas ellentéteket szül.
Sokkal tisztességesebbnek tartanám, ha lenne egy alapítvány, akár a kórházaknak vagy egy-egy osztálynak, és oda lehetne adni a pénzt, amit aztán az ott dolgozók között elosztanának – vélekedett az orvos, aki azt is elismerte: a paraszolvenciából általában az orvosok részesednek, legkevésbé az ápolók, nővérek, más szakemberek. Pedig számukra is legalább olyan fontos lenne az a kevés mellékes.
– A paraszolvencia nem szűnik meg. Aki teheti, úgyis ad az orvosának. Régen is adtak, disznót, libát, kinek mi volt. Sokan azért adnak nekünk, nővéreknek pár száz forintot, mert nem tudnak kimenni virágért, vagy nem tudják, milyen csokoládét vagy kávét szeretünk.
Én elfogadom, mert nagyon keveset keresünk és rengeteget dolgozunk – jelentette ki lapunknak egy névtelenséget kérő nővér. – Két állás kell ahhoz, hogy megéljünk. A hat- és hétéves gyerekeim most tanulják az önállóságot, mert alig tudok velük lenni – összegezte a nővér.
