Évezredek óta létezik, de „csak” 1400 éve, hogy Mohamed próféta a mohamedán országokban a többnejűséget engedélyezte. Születtek ott szerelmek is, de főleg női tragédiák.
A szokásnak elsősorban nem szexuális indoka volt. Akkortájt azon a vidéken sokkal kevesebb férfi élt, mint nő, a többnejűséggel tehát a népszaporulatot akarták segíteni. A híres Topkapi Szeráj Isztambulban a Szeráj Csúcson, egy Boszporuszra néző dombon, az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között épült. Évszázadokon át az Oszmán Birodalom legfőbb urainak volt otthona, huszonöt szultán lakott benne. A palota falai között a 17-18. században akár 1200 fiatal nő és lány is várt a török szultán kegyére. A hárem teljes létszáma a személyzettel, őrökkel együtt 40 ezer fő is lehetett, a nőkre vigyázó eunuchok létszáma elérte a 800-at is.
A szultánnak így mindig sokkal több utódja lett, mint amennyire a trónöröklés biztosítása érdekében szükség volt. A „fölöslegest” egyszerűen eltették láb alól. Ha az elsőszülött fiú trónra került, szinte természetes volt, hogy az öccseit megölesse, vagy bebörtönözze. Az odaliszkok (háremhölgyek) 80 százaléka viszont egy éjszakát sem tölthetett urával, csak néhányan szülhettek gyermeket a szultánnak. Az udvarban külön szakember foglalkozott a magzatelhajtással.
A háremben több „igazi” férfi is megfordult a szultánon kívül. Az udvari zenészeket nem kasztrálták, de bekötötték a szemüket, mielőtt beléptek oda. Orvos is járt a háremben, de a beteget egy erre kiképzett asszony vizsgálta meg. A háremhölgyek élete szomorú és rettentő unalmas volt. Legtöbben szüzek maradtak. Legfeljebb az eunuchokba szerettek bele, s a fiatal őrök álltak nagy becsben. De a legtöbb háremhölgy végül is leszbikus lett. A szultán korlátlanul uruk volt. Ha úgy hozta kedve, kivégeztethette őket, mint Őrült Ibrahim tette 280 odaliszkjával, amikor egyikükről kiderült, hogy hűtlen lett. De az is megtörtént, hogy a háremhölgy a hatalmába kerítette a szultánt, és az egész birodalom fölött uralkodott.
Ez történt a magyar hadakat 1526-ban Mohácsnál szétzúzó Nagy Szulejmánnal is. Roxelána, az asszony, a mai Ukrajna területéről származott, pópa lánya volt Alekszandra Liszovszka. A tatárok rabolták el 12 évesen és adták el a rabszolgapiacon. Lángvörös hajú, filigrán nő volt, a róla készült képek nem mutatnak különösebb szépséget. A háremben a neve Haszeki Hürrem lett, a Nevető, mert jókedvet árasztott maga körül. Pont a vidámságával bűvölte el teljesen a depresszióra hajlamos Szulejmánt, erről tanúskodnak a hadjárata alatt küldött levelei: „Én igazi királynőm, mindenem!... / Kedvesem, fénylő holdam!... / Leghűbb társam, egyetlenem!... / Minden szépség úrnője, királynőm!”
És Roxelána gyorsan beletanult a hatalomba. Eleve megerősítette pozícióját, hogy az első öt évben öt gyermeket szült a szultánnak, négy fiút és egy lányt. Az elsőszülött fiút azonban az előző kegyencnő, Mahidevran szülte, akinek nem tetszett, hogy a szultán elhanyagolja őt. A magába fojtott harag elemi erővel tört ki: tíz körömmel esett neki vetélytársnőjének, csomókat tépett ki hajából, és véresre karmolta az arcát. Emiatt a szultán az ágyasok lakosztályába száműzte. Enyhe büntetés volt: bőrzsákba varrva a tengerbe szokták dobatni kegyvesztett asszonyaikat a szultánok.
