A Jordán-árokban található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja, a Holt-tenger. Vízszintje folyamatosan csökken az erős vízkivétel miatt, ráadásul a tóba egyre kevesebb víz érkezik.
A világ legsósabb „tengerének” felszíni területe ma két külön tóból áll. Csatorna köti össze, hogy megakadályozza a déli rész teljes kiszáradását. A vízszint továbbra is évente majd egy méterrel csökken. A Holt-tenger pusztulása méltatlanul figyelmen kívül hagyott környezeti katasztrófa: gyors ütemben zajlik, és nagy veszélyt jelent a régió ökoszisztémájára, valamint bolygónk kulturális és vallási örökségére nézve is.
A világ óceánjainál mintegy tízszer sósabb vízben nincs élet – leszámítva saját baktériumfajait –, ám olyan összetett ökoszisztéma szívében fekszik, amely nagyjából hatszáz, köztük számos veszélyeztetett és egyedülálló fajnak ad otthont. A terület fontos történelmi örökséggel bír: a közelben virágzott és bukott el Szodoma és Gomora, Mózes itt pillantotta meg az ígéret földjét, és innen kerültek elő a holt-tengeri tekercsek. Kleopátra óta pedig gyógyulni vágyók tízezrei mártóztak meg vizében és temették magukat az iszapjába.
Napjainkban azonban a Holt-tenger egyszerre két oldalról pusztul. Északon az elsődleges forrásának számító Jordán vízhozama alig egyötöde a hetven évvel ezelőttinek, délen pedig az ásványokat kitermelő ipari vállalatok áldozatává vált a tó. Az 1994-es izraeli–jordániai békeszerződés kötelezte a feleket a Jordán vizének helyreállítására. Egy évtizeddel ezelőtt a két ország megállapodott, hogy az Akabai-öbölből szállít vizet a folyóba, de ennek azóta sincs eredménye.
A természetvédők ugyanakkor eleve óva intettek az „importált víztől”, amely megváltoztathatja a tenger ökológiáját, ezzel megnehezítve az ásványok kitermelődését, csökkentve a terápiás hatását és elősegítve a mérgező anyagok megjelenését – de a Jordán vizének helyreállítását sem segítené. A Föld Barátai nevű szervezet izraeli, jordániai és palesztin részlegei már régóta dolgoztak egy alternatív megoldáson. A terv alapja az volt, hogy az ipari vállalatok új technológiákat alkalmaznának, a Jordán vizét pedig tudatosabb környezetpolitikával – például esővíz-újrahasznosítással – duzzasztanák fel.
A tervezetet elutasította az izraeli kabinet. A természetvédők most újabb esélyt kaptak a tenger feltámasztására: a hétvégén indítják útjára azt az uniós támogatással megvalósuló négymillió dolláros projektet, amelynek célja a régió megmentésére vonatkozó terv kidolgozása, illetve a terület UNESCO bioszféra-rezervátummá nyilvánítása révén a helyiek közreműködésének elnyerése.
Kettészakadt a nagy tó
A csökkenő vízutánpótlás miatt a tó kettészakadt, a mélyebben fekvő északi rész mellett a déli fokozatosan kiszárad. A Holt-tengert a Jordán folyó táplálja, természetes kifolyása nincs, így a vízhozam folyamatosan elpárolog. A tudósok által bizonyított dolog, hogy az elmúlt évezredek során a vízszint gyakran változott. Amikor alacsonyabb volt, a déli öböl kiszáradt, s láthatóvá vált a tengerfenék. A Holt-tenger rendkívül érzékeny az időjárásra, miután az éghajlat sivatagi. A környezetvédők becslései szerint a vízfelszín-csökkenés mértéke évente körülbelül egy méter. Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy a Holt-tenger követni fogja nevének végzetét.
