Erdélyben született, Kaliforniában milliomosoknak dolgozott, Alaszkában aranyat mosott, Las Vegasban nősült. Úgy gondolja, a gazdasági válságot mesterségesen gerjesztik. Ő Kásler Árpád, a devizahiteles, aki jogerősen pert nyert bankja ellen.
Apró kis üzlet Gyulán. Az ember azt hinné, hó végén még az elemózsiáért sem tolonganak, nemhogy az utántöltött festékkazettákért, ám vásárlók és cimborák adják egymásnak a kilincset Kásler Árpád boltjában. A férfi eddig sem volt ismeretlen a helyiek körében, ám amióta devizahitelesként győzelmet aratott az OTP Bank elleni perében, másképp néznek az egykori független polgármesterjelöltre.
– Pár éve azt kérdezték, mit akar itt ez a román, most meg azt hallom, mégiscsak rá kellett volna szavazni – mondja. Negyven évvel ezelőtt Déván látta meg a napvilágot.
– Négyévesen véresre vertek a nagyobbak, mert magyarul szólaltam meg, így hamar megbarátkoztam a boksszal, hogy ne csak önmagamat, de a gyengéket és rászorulókat megvédhessem. Ezt a szemléletet vallom ma is, de nagymamám nemzetszeretete, postán dolgozó édesanyám óvó gondoskodása és ezermester édesapám szegénységen túlmutató öröksége is meghatározzák az életem – meséli Árpád, aki 19 évesen dolgozni érkezett Magyarországra. Azt mondja, az volt a jó világ. Lubickolt a lehetőségekben, az ezermestervér és a vele született leleményessége is meghálálta magát.
Nekivágott az ismeretlennek
Akár hátra is dőlhetett volna, de nem tette. Eladta a Trabantját, vett egy repülőjegyet Kaliforniába, ezer dollárral és cetlikre felírt angol mondatokkal nekivágott az ismeretlennek. A véletlen útjába sodort egy amerikás magyart, rajta keresztül tömegszálláshoz és munkához jutott.
– Los Angelesbe, egy magyar asztaloshoz kerültem. Esti iskolán angolul tanultam, majd beíratkoztam egy egyetemre. A spórolt pénzemből minden hónapban vettem egy szerszámgépet, másfél év után pedig saját vállalkozást nyitottam. Konyhabútorokat készítettem, megrendelőim között jó néhány híresség is előfordult. Itt jöttem rá, hogy a pénz csak addig fontos, amíg nincs. Láttam a mérhetetlen pazarlást, ahogy komoly értékeket dobtak ki, csak azért, mert az már nem passzolt az új függönyhöz. Láttam a csillogást, s vele a boldogtalanságot – emlékszik vissza Árpád, aki viszont megtalálta a boldogságot.
– Egy barátomat hívtam telefonon, akinél hölgyismerőse vette fel a kagylót. Szerelem volt első hallásra. Hajnalkával, mielőtt egybekeltünk volna, bejártuk az ottani világot. Gyűjtöttük az élményeket, mostunk aranyat Alaszkában, búvárkodtunk Hawaiion és a Grand Canyontól a Niagaráig mindent megnéztünk, amit lehetett. Utolsó utazásunk egy 60 napos túra volt, azt mondtuk, ha azt kibírjuk végig összezárva, akkor a házassággal sem lesz gond. Az út végén Las Vegasban mondtuk ki a boldogító igent.
Apja miatt hazajött
A Kásler házaspár tervezte és halogatta is a hazautazást, de a végső lökést apja tüdőrák híre adta meg.
– Három nap alatt felszámoltam a vállalkozásomat, és 2003-ban hazaköltöztünk. Hiszem, hogy ez az áldozathozatal is közrejátszott a csodában, mert az édesapám, akinek az orvos fél évet jósolt, ma is él, az összes daganat eltűnt a tüdejéből, mindenféle kezelés vagy beavatkozás nélkül. Gyulára költöztek, ott született meg két fiuk, Kende és Kenéz. Új élet kezdődött, de munka nem volt.
– 2007-ben svájci frank alapú hitelt vettem fel a házra, hogy egyéni vállalkozóként megélhetést teremtsek. A mesterségesen előidézett válság azonban begyűrűzött, a részletek az egekbe szöktek. Rájöttem, hogy itt sokkal többről van szó, mint amit páran érzékelnek. Az olajszőkítés, a Postabank- balhé, a termőföldbotrány után már csak az emberek otthonai maradtak, amiket el lehet rabolni ebben az országban – véli Árpád.
Reményt adott az adósoknak
Kásler megalapította a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetét.
– Ez az egész nem rólam szól, ahogy a helyi polgármester-választáson sem magam miatt indultam. A saját helyzetemből kiindulva arra kerestem a választ, miért nincs munkalehetőség az emberek számára egy ilyen nagyszerű városban? Ahogy erre a problémára, úgy a másfél millió banki adós húsba vágó gondjára is találtam megoldást. Kitartó vagyok és eltökélt, ennek gyümölcse a találmányom is, egy mágneses forgatónyomatékközvetítő rendszer, amin közel húsz évig dolgoztam, és végül tavaly, a genfi találmányok kiállításán aranyéremmel jutalmazták. A politika eddig csak megosztotta és kifosztotta az országot: nem hagyom veszni ezt a nemzetet. Ha kell, a bankszférának kiosztott eddigi sallerek után folytatom a küzdelmet, s még a parlamenti választásokon is indulok, az új Rendszerváltó Mozgalmunkkal.
