Rettegnek a mai fiatalok a mobil- és internetmegvonástól, ám úgy vélik, a legszörnyűbb, ha a szülő a közösségi oldalukon keresztül rendszabályoz. A pszichológus szerint a digitális megalázás ugyanolyan veszélyes, mint a szamárpad.
Egyszerű tiltás helyett sajátos módon büntette meg egy texasi édesanya 12 éves lányát, aki egy közösségi oldalon poénból alkohollal pózolt. A gyerek megszokott fotója helyére új került, amelyen a csemete egy táblával látható: „Mivel röviditalt tartva mutogattam magam, egyértelmű, hogy még nem vagyok érett a közösségi média használatára. Így szünetet tartok addig, amíg megtanulom, mit lehet közzétenni és mit nem.” Az édesanya úgy nyilatkozott: – Ha ezek után visszatér a lányom a Facebookra, kétszer is meggondolja a hozzászólásait.
Egy másik szülő azt elégelte meg, hogy szeme fénye a világhálón teregeti ki a családi szennyest, így örökre letiltotta a közösségi oldalról. Ám előtte még feltett egy fényképet, amelyen gyermeke letapasztott szájjal látható, és azt írta alá: „mivel nem tudom befogni a szám, ezért nem használhatom sem a netet, sem a mobilomat”. Még messzebbre ment egy édesapa, aki szitává lőtte gyereke laptopját, miután megtudta, milyen tiszteletlenségeket osztott meg a szüleiről.
Úgy tűnik, a technikai fejlődés nem csak a kamaszos túlkapásokra, de az értük járó büntetésekre is kihat. Egy nemrég készült nemzetközi felmérés szerint például már nem a szobafogság vagy a zsebpénzelvonás a legsúlyosabb büntetés a kamaszok szerint, hanem a mobil elkobzása.
Standovár Sára gyermekpszichológus szerint a modern világban csak az eszközök változtak, a módszerek nem: – A mobiltelefon-megvonás lényege semmiben sem tér el a szobafogságtól: a csemete nem érintkezhet a barátaival. Ha a párbeszéd nem segít, a kedvelt dolgok megvonása elgondolkodtathatja a gyereket. Ugyanakkor veszélyes, ha valaki a gyereke közösségi oldalán szabályoz. Ez olyan, mint a szamárpad vagy a középkorban alkalmazott kaloda. Ijesztően hat, jó irányba terelheti a gyereket, aki viszont ezek után félelemből fogad szót, nem azért, mert belátta a tiltás valós okát. Ez később visszaüthet, ráadásul rontja a gyerek–szülő kapcsolatot – vélekedik a szakember, aki szerint a pozitív tettek elismerése legalább olyan fontos, ha nem előrevalóbb, mint a negatívak büntetése.
Tóthné Zámbó Edina, a budapesti VII. kerületi nevelési tanácsadó vezetője szerint egyre általánosabbak a technikai fejlődéssel járó problémák, amelyek kapcsán fontos, hogy a gyereket megtanítsák az életre és a szabályokra a közösségi hálózatban.
– Korábban a tévé, jelenleg az internet rabolja el a gyerekek szabadidejének nagy részét. Mindkét eszköznek vannak előnyei, de nem korlátlanul és ellenőrizetlenül. Akad család, ahol a szülőnek nincs igénye kontrollálni a gyerek internetezési szokásait, mert maga is netfüggő. Ilyenkor először az ô fejében kell rendet tenni. Aztán ott a másik oldal, amikor a szülő odafigyelne szeme fénye közösségi oldalon folytatott életére, de nem ért a világhálóhoz. Büntetésként bizonyos időre el lehet tiltani a csemetét olyasmitől, ami számára különösen fontos. Ez kisebbeknél lehet az édesség, nagyobbaknál a technikai kütyük, ám a közösségi oldalakon keresztüli nevelést és példálózást nem tartom célravezetőnek – fogalmaz a nevelési tanácsadó, aki szerint helytelen, ha egy szülő csak büntet, de sohasem jutalmaz.
Egyetért a nevelési tanácsadóval Bakó Katalin, aki 12 éves András fia esetében a példamutatásra és a határok felállítására esküszik: – Ha túllép rajtuk, az első néhány próbálkozásnál figyelmeztetem, utána viszont megvonom tőle a számítógépet, illetve edzésre sem engedem. Egy kis tiltás elég jelzés lehet. A megszégyenítés viszont szóba sem jöhet, mert súlyos pszichés problémákhoz vezethet.
Rettegnek a lurkók a gépelkobzástól
– A szüleim tudják, hogy a megbeszélés az egyetlen dolog, amivel nálam eredményt érhetnek el, ezért mással nem is próbálkoznak – vallja a 16 éves Barnabás, de a 14 esztendős Bence is hasonló véleményen van: – Nálunk sincs szükség büntetésre, ha mégis kihúzom a gyufát, egy lelkifröccs elég, hogy helyre tegyenek.
A 13 éves Rómeónál a fenyegetés vált be: – Ha szemtelen vagyok, több időt kell tanulással töltenem. Ha nem fogadok szót, pofont is kapok, de a legkomolyabb visszatartó ereje a többször is beígért egyéves számítógép-eltiltásnak van – mondja őszintén.
Andrásnálszélesebb skálán mozog a nevelés: – Ha rossz vagyok, megszidnak vagy nem videojátékozhatok, de volt, hogy a telefonomat is elvették.
Juci15 esztendős, nála a zsebpénz fele bánja, ha nem tart rendet a szobájában: – Nem kevés a 2500 forint, pláne, hogy a hétvégi bulikról taxival kell hazajönnöm. A jutalmazást azonban értékelem: közös családi programok, cukrászda, vidámpark és a Balaton szerepel a listán.
A Jucival egykorú Eszternél több súlyos fegyelmezési eszközt is bevetnek a szülők: – A lelkizés csak rövid távon hat rám. A háromnapos számítógép- megvonást viszont már megérzem, mert ezzel megszűnik a kapcsolat a barátaimmal.
