Az állattartók jelentős többsége hasonló kedvencet választ, amikor az előző jobblétre szenderül. Ha mégsem, a döntés mögött gyakran lelki okok állnak. A gyerekek viszont az állatok elvesztése során tanulják meg a gyász feldolgozását.
Kétféle módon választ új házi kedvencet az állattartó, ha elpusztul a korábbi: vagy pont ugyanolyat szeretne, vagy teljesen mást. – Bonifác volt az első magyar vizslánk, de sajnos mindössze másfél évig maradt velünk. Egy séta során belélegzett valamit, és nem élte túl a mérgezést. Nagyon megviselt bennünket a távozása – meséli Mészáros Zoltán. Párjával, Eszterrel először hallani sem akartak újabb kutyáról, de felhívta őket Bonifác tenyésztője, hogy ugyanazoktól a szülőktől van újabb kiskutya. – Másfél év után úgy éreztük: készek vagyunk rá, hogy befogadjunk egy újabb családtagot, és örültünk, hogy ugyanolyan vérvonalú vizsla kerül hozzánk. Tóbiás ugyanolyan jó kutya, mint Bonifác volt.
Az ilyesfajta ragaszkodás természetes, bár akár kóros végletekig is elmehet. Dr. Sátori Ágnes állatorvos éppen azért folytatott szakmája mellett lélektani tanulmányokat is, hogy kezelni tudja a gazdik érzéseit. – Az semmiképpen sem normális, ha valaki már a hatodik pulit tartja, és mindet Bodrinak hívja, mint az egyik ügyfelem – magyarázza a szakember. – Ez arra utal, hogy a gazda képtelen feldolgozni kedvence halálát. A kisállat elvesztése után érzett gyász feldolgozása éppen olyan, mintha a rokonát vesztette volna el valaki. Ha túl gyorsan szerez be ugyanolyan kedvencet, az többnyire a halál tagadásának jele. Ennek viszont komoly hátrányai lehetnek, mert az ember gyakran az elvesztett kedvencet keresi az új társban, s ez tönkreteszi ember és állat kapcsolatát – figyelmeztet Sátori Ágnes.
A kertes házban élő Tibor éppen ezt akarta elkerülni. – Tizenkét éve került hozzánk Tappancs, a berni pásztor. Tavaly már olyan beteg volt, hogy megváltás volt számára az állatorvos altató injekciója – idézi fel első kedvence elvesztését Tibor. A család azonnal elhatározta: mivel kicsik a gyerekek s nagy a kert, lesz még kutyájuk, de biztosan nem berni pásztor, mint Tappancs, aki a kert végében kapott örök nyughelyet. – Nagyon megszenvedtem a távozását, és nem akartuk, hogy egy hasonló kutyus mindenben rá emlékeztessen. Így került hozzánk Balu, a leonbergi kölyök, aki bár ugyanolyan nagy mackó lesz, mint Tapika volt, mégsem olyan, mint ő.
Sátori Ágnes szerint ritka, hogy valaki más fajra váltson. Aki kutyás volt, az többnyire az is marad, ahogyan a macskás is újra cicát szerez be. Sokszor a körülmények határozzák meg, ki milyen állatot tart. – A befelé forduló emberek jobban szeretik a macskát, kutyát inkább a társaságkedvelők választanak – osztja meg tapasztalatait az állatorvos. – Ha mégis vált valaki, az jelezheti a fájdalmas emlékekkel folytatott küzdelmet.
Prókai Nandánál eb és macska jól megfér egymással. – Világéletemben kutyás voltam, amíg egy szomorú pillanatban hozzám nem csapódott egy cicus. Most három kutyával és tíz macskával élek együtt – meséli a fiatal nő, aki időközben a Noé Állatmenhely Alapítvány önkéntese lett. – Legutóbb egy anyamacskát fogadtam be öt kölykével, az alaposan megnövelte a létszámot.
Akad, aki soha többé nem akar állatot, annyira gyászolja korábbi társát. Keresztes Ildikó tavalyelőtt búcsúztatta el imádott Fülesét, de még mindig nincs kész új kedvenc tartására. – Nem mondom, hogy soha többé nem lesz kutyám, de nekem ehhez még idő kell – magyarázza a művésznő. – Sokan megkerestek, hogy ajándékoznának nekem tacskókölyköt, de még nem érzem úgy, hogy átengedhetem a szívemben a Fülesnek kialakított helyet egy másik kedvencnek. Az együttesünk basszusgitárosa néhány hónapja vesztette el labrador-keverék barátját, és egy héttel később már nagyon hasonló befogadott keverék boldogította őt. Nekem ez nem megy.
A gyász kezelésének módját a gyerekek sokszor éppen a házi kedvenc elengedésével tanulják meg.
