Vajon tévedett-e a természet (vagy a Teremtő?), amikor Ádám „torkán akadt" a csutka; amikor „nyolcadik csapásként" ránk szabadította a horkolás nevű rémséget, vagy amikor a légcsövünk közvetlen szomszédságába telepítette a nyelőcsövet? Mire jó a csuklás, miért ragadós az ásítás, miért leszünk libabőrösek?
Szélsebes a hapciorkán
Mindenki megtapasztalhatta már, milyen orkánszerű következményekkel járhat egy-egy óvatlan tüsszentés: ilyenkor a nyálcseppek akár óránkénti 150 km-es sebességgel is száguldhatnak - rossz esetben embertársaink felé. Az orvosi magyarázat szerint az orr nyálkahártyája igyekszik ily módon megszabadulni a felületét érő irritációtól. Különös módon a legtöbb embernél a hirtelen fényesség vagy az erős napsugárzás is hapcizást vált ki. Egyesek mindig csak egyet vagy kettőt tüsszentenek (de hatalmasat ám!), másokat egészen apró, kuncogásszerű tüsszentések sorozata kínoz, akár hosszú perceken át. Nagyon veszélyes, ha valaki elfojtja a tüsszentését, mert a nagy belső nyomás következtében akár el is pattanhatnak a hajszálerek – akkor már inkább kövessük valamely megakadályozó technikát. Ilyen eljárás, hogy amikor érezzük, már-már küszöbön a "kitörés", gyakoroljunk erős nyomást a szájunk és az orrunk közötti szakasz felső részére. Az esetek többségében ennyi elég, hogy ne figyeljen ránk rosszallóan az egész színház. Ha allergiásan visszatarthatatlan tüsszentésroham közeledik, lehetőleg álljunk félre az autóval, tüsszentés közben ugyanis egy pillanatra önkéntelenül is becsukódik a szemünk.
Mindenki megtapasztalhatta már, milyen orkánszerű következményekkel járhat egy-egy óvatlan tüsszentés: ilyenkor a nyálcseppek akár óránkénti 150 km-es sebességgel is száguldhatnak - rossz esetben embertársaink felé. Az orvosi magyarázat szerint az orr nyálkahártyája igyekszik ily módon megszabadulni a felületét érő irritációtól. Különös módon a legtöbb embernél a hirtelen fényesség vagy az erős napsugárzás is hapcizást vált ki. Egyesek mindig csak egyet vagy kettőt tüsszentenek (de hatalmasat ám!), másokat egészen apró, kuncogásszerű tüsszentések sorozata kínoz, akár hosszú perceken át. Nagyon veszélyes, ha valaki elfojtja a tüsszentését, mert a nagy belső nyomás következtében akár el is pattanhatnak a hajszálerek – akkor már inkább kövessük valamely megakadályozó technikát. Ilyen eljárás, hogy amikor érezzük, már-már küszöbön a "kitörés", gyakoroljunk erős nyomást a szájunk és az orrunk közötti szakasz felső részére. Az esetek többségében ennyi elég, hogy ne figyeljen ránk rosszallóan az egész színház. Ha allergiásan visszatarthatatlan tüsszentésroham közeledik, lehetőleg álljunk félre az autóval, tüsszentés közben ugyanis egy pillanatra önkéntelenül is becsukódik a szemünk.
Ádámcsutka: Éva bűne?
Aki piál, gyakrabban horkol?
H-Tommy
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
